Féltékenység

A kérdés

Kedves Doktor úr/Doktornő! 17 éves lány vagyok,most lesz 1 éves a kapcsolatom. 2013-augusztusában ismertem meg a páromat,egyből bele szerettem,tudtam hogy nekem ő kell. El kezdtünk találkozgatni,és annyira tökéletes volt minden,mintha csak egy álom lenne. Október 6-án pedig össze jöttünk. 4 év van közöttünk,nem gondoltam volna még akkor hogy ez problémákhoz is vezethet. Az elején nem mindennap találkoztunk,de utána ha tehettük csak egymással voltunk, már amennyi időt tudtunk egymásra szakítani suli után. És itt kezdtem észrevenni a problémát,hogy mindenkit pofátlanul megbámul. Amikor csak tehette,kicsit se érdekelte hogy az én kezemet fogja. Addig amíg el nem tűnt a lány,vagy ha ültünk és el sétált mellettünk( a lánynak volt barátja),megvakarta a fejét,mintha viszketne neki,és utána/utánuk is nézett. Mindenkit ahogy amikor csak akart,nem érdekelte semmi.Minden egyes éjszakát átsírtam az önbizalmam itt kezdett el gyengülni,amiből mára már semmi se maradt. 1-2 hónap múlva lementem hozzá,és ő kiment valahova pakolászni a kertbe. A facebook-jából pedig nem jelentkezett ki. Gondoltam hogy bele nézek hogy mit írt a két legjobb barátjának rólam,és megnézem az előzményeket is. Lehet hogy nem kellett volna.... Leírta az egyik barátjának hogy én neki azért nem jövök be mert hogy "nincsenek akkora adottságai"-m. Írta hogy nyávogós vagyok,elhordott mindennek,amit én most itt nem szeretnék leírni. Többször is volt rólam szó,egyszer írta a barátja: - De azért örülj hogy szép és értelmes barátnőd van,csak hülye ahogy te mondtad:D - :DDDD De legalább van.. Én ezt úgy értelmeztem hogy semmit se érez irántam,hogy őt nem érdekli hogy hogy nézek ki,csak végre van valakije. Rengeteget veszekedtünk,de mindig megbocsátottam neki,de sajnos ő ezt a megbámulást ugyanúgy folytatta. Eljött a December,és a szilveszter is. Szilveszter előtt 1 héttel még azt beszéltük hogy hova menjünk kettesbe,mert hogy ő velem akar lenni. Mondom jólvan,minden programomat lemondtam,és azt mondta hogy ő is. De nem tudta hogy én tudom a jelszavát,és látom hogy miket beszél. (Persze nem szép dolog,de sajnos nem bíztam benne). Láttam hogy azt beszéli a haverjaival,hogy nem velem hanem velük fog el menni,de ilyenkor még az is felmerült bennem,hogy még nem meri elmondani nekik vagy valami. Két nappal szilveszter előtt bejelentette nekem személyesen hogy menjek el vele és a haverjaival én is. Mondtam hogy nem.( A haverjai nem bírtak engem és én sem őket,állandóan szét akartak minket húzni). De ő ezt nagyon is jól tudta. De a végén mégis velük ment el egy másik városba,egy házibuliba,és több lány volt mint fiú,és nagyon jól tudom hogy kik azok a lányok,de inkább ezt nem részletezném.. Ott hagyott engem,nem érdekelte hogy mi lesz velem,vagy az hogy nekem ez hogy esik. Azt viszont el is felejtettem mondani hogy a fészbúk előzményekbe csak,de tényleg csak lányok és nők voltak,és nem is az ismerősei,még csak közös ismerősük se volt,nem tudom hogy hogy talált rájuk. A fészbukon pedig egymásnak linkelgették a lányokat,és mondták hogy húú nekem ez kell,megszerzem,vagy finoman leírva szeretkezne velük. Volt egy közös "jelszavuk" is a "kenyec".. Meg hogy ha ezt látnánk az utcán biztos utána szólnánk,de ez mindennapos volt,meg hogy az iskolában milyen jó csajok vannak,nm fog unatkozni stb... Itt már 4 hónapja ismertük egymást,és 3 hónapja jártunk. Amikor velem is beszélgetett hogy így-úgy szeretlek,közbe másokat nézett és ezeket mondta/csinálta. Visszatérve szilveszterre azért este tartottuk a kapcsolatot,de semmit se értettem amit mondott vagy írt annyira részeg volt. jan.1-jén reggel találkoztunk és ő elmondta a szokásos szövegét hogy ő ezt nagyon megbánta és hogy mindenkinél jobban szeret..stb,a lényeg hogy iszonyatosan furán viselkedett. Szerintem akkor este megcsalt. Ő tagadja,de a későbbiekben leírom azt is hogy mennyit hazudott. Január-Február-Március-Április-Május-Június arrol szólt hogy rengeteget veszekedtünk. Körülbelül áprilisban kezdte el igazán vissza fogni magát,a megbámulós dologban. Ugyanis én akkor mondtam ki elöszőr,hogy én ezt nem bírom tovább,vagy megváltozol vagy felejts el,és keress mást aki ezeket majd eltűri neked. Akkor láttam elöszőr sírni,és hát megint csak elhittem hogy,megbánta és megváltozik. De nem.. az előzményeket kitőrölte de tudtam hogy megnéz másokat ugyan úgy. És ha mondtam hogy " láttam hogy megbámultad",egyből ordibált vagdalozott,és én éreztem magam rosszul,hogy lehet már betegesen féltékeny vagyok. Az egész nyarat szinte nála töltöttem,és mai napig is többet vagyok nála,ez a szüleimnek nem nagyon tetszik a suli miatt,de azt mondták amíg jók lesznek a jegyeim addig mehet ez. Nyáron már nem fészbukozott annyit,mert tudta hogy baj lesz belőle. De vissza hallottam azt hogy én eltiltottam a fészbuktól és a haverjaitól. Nyáron elég sokat eljárt dolgozni,bár nem mindig hittem el hogy tényleg oda megy ahova ő azt mondja. És nyáron is voltak a megbámulós dolgok,jó párszor amikor vele voltam. De mindig az ment hogy hülye vagyok és hogy kezeltessem magam. Önbizalmam már nyár óta egy kicsi sincs,nem tudom hogy hogyan tudnám ezt fejleszteni. É s eljött a suli. 2 hete járok mert később vettek fel,és annyira mondtam volna a páromnak hogy kisérj el vagy gyere elém,de sajnos március óta még az utcára is utálok vele kimenni. Elképzelni se tudom hogy mi elmenjünk a strandra,vagy nyaralni,vagy bulizni,sehova se szeretek vele menni. De már egyedül se. Ez ment egészen mostanáig,hogy gyötörtem magam,nem volt kinek elmondjam akiben teljesen megbízhatok. Már az is felmerült bennem,hogy tényleg kezeltetni szeretném magam ugyanis mindennél jobban szeretem a páromat és nem akarom őt elveszíteni. Én egy kis tiszteletet szerettem volna tőle és megértést. A mindennapos sírás veszekedést már nem nagyon bírtam/bírom. Most viszont két nappal ezelőtt hétfőn,megkérdeztem magamtól hogy miért gyötröm magam miatta,ha ő ilyeneket csinál?! Ugyanis elmentünk a húgomért(Réka) és mentünk be a városba. Mondtam hogy én inkább hazaviszem a Rékát,mert fáradt. Mondta hogy jó,és így elváltak az útjaink. Erre mondja a Réka hogy " Kövessük már a Petit,és így bebizonyosodik hogy tényleg megnéz e másokat". Jó ötletnek tűnt,követtük. Kit csak tehette megnézte,utánuk fordult bámulta amíg el nem tűnt. Mellettem bezzeg másra csak úgy megy hogy le hajtja a fejét és fel se néz. Mindig mondtam neki hogy nem azzal van a bajom ha ránézel másra csak azzal ha megbámulod. De ő azt mondta hogy ő így megy ha egyedül van akkor is. Aha persze,szó szerint kereste a lányokat hogy kiket tud megnézni. Mikor nálunk találkoztunk mondtam neki hogy vége. Mindent láttam nem érdekel a magyarázkodása,és hogy minek hazudott 1 éven át? De még itt is tagadta. Este amikor kimentünk beszélni ordibált velem hogy már tényleg behülyültem és menjek el orvoshoz..szokásos szöveg. Én akkor megpofoztam emilyen erősen bírtam és mondtam neki hogy te tettél tönkre. Megszorította a kezem és majdnem vissza ütött. Folyamatosan veszekedtünk két órán át,de egyszer csak rosszul lettem,össze estem,mindennek elmondott akkor is,de végül elszólta magát. " Mit érdekel az téged hogy megnézek másokat? Téged szeretlek,de már gyerekes ahogy viselkedsz,úgy csinálsz mintha megcsaltalak volna". Mondtam neki hogy akkor előttem mért játszottad hogy senkit se nézel meg,meg hogy mindvégig igazam volt,mégis én mentem tönkre. Mondta hogy csak azért nézett meg másokat,mert dühös volt rám. Meg kérdeztem tőle hogy te mit érzel amikor másokat megnézel? Nincs bűntudatod ? Ő erre állandóan csak azt válszolja hogy nem tudom. Elegem van,teljesen kimerűltem,semmit se tudok elfelejteni,utálok emberek között lenni,főleg lányok között,még az új barátnőimet se merem neki bemutatni,semmi ilyesmi nem megy. Kedden megint csak kibékültünk,megbocsátottam neki mert szeretem,de nem hiszem el hogy szeret,hogy tényleg engem akar,és hogy tetszek neki. Az is felmerült bennem hogy depressziós vagyok. Ma reggel elment dolgozni,és gondoltam hogy keresek egy pszichológust,de hálisten rátaláltam erre az oldalra. Mi tévő legyek? Vele maradjak? Mit csináljak magammal hogy ne ezen gondolkozzak állandóan? Bízzak benne? Tényleg forduljak szakemberhez? Nem akarom hogy mások is tetszenek neki,vagyis nem is tudom hogy hogy írjam le,de semmi erőm sincs semmihez,az idegeim már a nullán vannak. Hogyan feleljek meg neki? Megkérdeztem hogy hogy nézek ki akiket megnézett,és mindegyikre emlékezett,hogy milyen ruhába volt stb.. Ezeket a sorokat is sírva írtam le,úgyhogy elnézést a hibákért,és várom mielőbbi válaszát. Tudom hogy folytatni fogja ezeket mert már ezerszer átbeszéltük,de megint csak hiszek neki. Lehet hogy most tényleg megváltozik? Üdvözlettel: Kinga