Félelem a sötéttől

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya! A szorongásra való hajlam a mai kutatások szerint nagy részben alkati, veleszületett tulajdonság. Vannak eredendően félénkebb, óvatosabb gyermekek, akikben szorongást kelthet sok minden, amit más gyermekek fel sem vesznek. Egy családon belül is lehet az egyik gyermek szorongásra hajlamos, a másik nem. Élettörténeti események nagyon erőteljes hatással lehetnek az átlagosnál érzékenyebb gyermekekre, számos olyan rejtett félelmet mobilizálhatnak, amelyet a gyermek nem tud megfogalmazni. A gyermek általában nincs tisztában tudattalan rossz érzéseinek félelmeinek okával, összefüggéseivel, hátterével. Lehet, hogy észlel a környezetében valami fenyegető konfliktust, kimondatlan feszültséget, vagy az óvodában, iskolában valami nagyon megviseli, sok minden lehet. Ezt nem tudjuk, feltárása elsősorban pszichodiagnosztikai eszközökkel lehetséges. A szorongás általában kivetül valamire, tárgyat talál valami kézzelfogható dologban, és így könnyebben kezelhető és elkerülhető a gyermek számára. Mindenképpen fontos a nagyon megértő, elfogadó, támogató hozzáállás. Természetesen fontos elmagyarázni a gyermeknek, hogy a sötétség nem jár semmilyen veszéllyel, hogy a szobája ugyanaz, hogy anya és apa vigyáz rá, de ennek ellenére el kell fogadni, hogy ő ezt érzi. Joga van az érzéséhez. Segíteni úgy lehet valakin, ha először elfogadjuk, amit ő érez. Ezzel együtt természetesen tisztázni kell, hogy reális veszély nem fenyegeti. Semmiképpen sem szabad elvárni tőle, hogy olyan helyzetbe belemenjen, ami számára ijesztő. Ilyen erőteljes szomatizációs tünetek mellett pillanatnyilag a legfontosabb a gyermek megnyugtatása, a világba vetett alapvető biztonságérzetének és bizalmának a helyreállítása vagy megóvása. Ez most egy extrém nehéz időszak, pszichés vészhelyzet. Már a gyermek teste is jelez, ez azt jelenti, hogy nem tud megbirkózni az őt elárasztó szorongással, a fizikai működések egyensúlyának fenntartása is nehezen megy, pszichés védekező rendszere kimerült. Ilyenkor a szülő fontos feladata, hogy legyen jelen, legyen mellette, fizikailag is, és védje, támogassa, nyugtassa a gyermeket. Ha valamelyik szülő a gyermek szobájában alszik, például a gyermek ágya mellett egy matracon, az segít túljutni ezen a nehéz időszakon. Ezt aztán majd fokozatosan le lehet építeni, de ez majd a jövő feladata lesz. Hosszabb távon a szorongások leküzdésének egyik jól alkalmazható, egyszerű módja az ún. fokozatos expozíció. Arról van szó, hogy apró lépésekben lehet segíteni a gyermeknek a szorongáskeltő helyzet elviselésében, hozzászoktatni. Találják ki, mi az, amit még vállalni tud, ami bátorságot igényel ugyan, de képes rá, és ha az sikerül, örüljenek együtt, jutalmazzák, dícsérjék. Természetesen ennek előfeltétele az, hogy a gyermek motivált legyen, ő is akarja, hogy majd egyszer már ne féljen a dolgoktól annyira. Beszéljék meg, hogy szeretné-e, ha a félelmek egy kicsit csillapodnának. Az Önök kreativitására van bízva, hogy mi az a helyzet, amit a kisfiú még vállalni tud, ami sikerélményt ad neki, és előreviszi a fejlődésben. Amit próbatételnek tud tekinteni, amiben örömmel részt vesz, ami sikerélményt hoz. Például amikor a gyermek épp nyugodt és derűs lelkiállapotban van, beszéljék meg vele, hogy lenne- e kedve egy félhomályos szobába bemenni és onnan kihozni egy tárgyat úgy, hogy valamelyik szülő közben az ajtóban áll és ott várja. Ha ez már jól megy, kitalálhatnak nehezebbet. A lényeg, hogy mindig megmaradjon a helyzetek izgalmas, játékos bátorságpróba jellege, és a gyermek örömmel vegyen bennük részt. Ha a személyre szabott módszerek kidolgozásában segítséget igényelnek, keressenek fel gyermek klinikai szakpszichológust. Ijesztő videót pedig a jövőben lehetőleg ne nézzenek a gyermekek. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra