A kérdés
Tisztelt Doktornő! 1èves volt a kisfiam mikor külön mentünk az apukájával.3èves koráig èn jelenlètem mellett láttogadta utána már el is vitte magához láthatásra.Egyik alkalommal azzal jött haza,a kisfiam,hogy az apukája boszorkánnyal ilyezgette azèrt mert nem akart elaludni.Atttól kezdve nem mert nappal se egyedül lenni a szobába,este fèlt kimenni velem a wc-re.Lámpa fèny mellett is fèlt.1osztályos korába elèrtem vele annyit hogy éjszakai fènynèl már ki mert menni egyedül is.Most 2osztályos.Legutóbb azzal jött haza,hogy az apukája sorozat gyilkosokat mutogatott neki a neten ès beszèlt is neki rólla.Azóta a gyerek ismételten fèl nem mer egyedül sehol se lenni mèg nappal se.Nem tudom neki megmagyarázni,hogy ne féljen itt a lakásba rajtunk kívül nincs senki.Nem tudom,hogy mit csináljak.El merjem engedni az apukájához?Pedig az apukájának is mondtam hogy ne ilyezgesse.Tanácsot szeretnèk kèrni mit tegyek hogy ne féljen a kisfiam.Válaszát előre is köszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Sajnálom, hogy ilyen mértékben nem tudják megbeszélni a volt férjével a nevelési kérdések főbb irányadóit. Nagyon nehéz lehet így a fiúknak is. Ha abból indulunk ki, hogy a szülő ösztönösen a legjobbat szeretné a gyerekeinek, minden igyekezetével azon van, hogy sok szeretetet, biztonságot adjon gyerekének, figyelembe vegye annak érzéseit és jelen legyen a legfontosabb eseményeknél, mindig amikor arra szükség van, akkor elég furcsa a férje viselkedése. Nem tudom hol és mikor csúszott el a férjének eme alapvető szülői késztetése ? Talán érdemes lenne ezt kérések formájában átbeszélni, hogy mit gondol ő, mit érdemes és szabad egy gyereknek megtapasztalnia 8 évesen? Nyilván a szülő dolga nem az, hogy meghazudtolja a gyereket és a világot úgy mutassa be, hogy abban nincs gonosz és nem is kell a gyerekeket feltétlenül mindennemű félelmeiktől megszabadítani, viszont mégiscsak az az elsődleges célunk, hogy a gyereknek legyenek olyan élményei, hogy a világban vannak jóakaró emberek. Ha folyamatosan olyan példákat hoz a férje, ami nem ezt erősíti, akkor teljesen egyértelmű, hogy a fia félni fog, hiszen nem érzi magát biztonságban. Ezt a korosztály amúgy is az jellemzi, hogy fél a haláltól és ez ellen úgy küzd, hogy olyan dolgokat gyakorol, amikkel kontrollálni tudja az egész világot, ebben az aktivitásban igen fenyegetően hat az a külvilág, melyben kontroll nélkül öldökölnek. Nyilván semmit sem tudok az Önök életéről, a válás körülményeiről és annak feltételeiről, viszont ha ez így folytatódik, akkor biztosan sérülni fog a fiúk hite, stabilitása. Neki ebben a korban olyan tartalmakkal kéne megküzdeni, mint a tanulás, barátkozás, szórakozás, házi munkák, kreatív teremtés és nem a külvilág híreinek emésztgetésével, ami sokszor egy felnőttnek is igen megterhelő. Jó lenne, ha ebből indulnának ki és jó lenne, ha igen konkrét kereteket tudnának meghúzni a tartalmakat, szórakozásokat illetően. A gyerek jóléte, biztonsága, fejlődése a legfontosabb, ne menjenek el a fontos energiái olyan tartalmakra, amik nem a saját életéhez köthetőek! Köszönöm, hogy írt és remélem sikerül rendezni a problémákat. Tisztelettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
