Félelem

A kérdés

Tisztelt szakértő! Van egy 13 éves fiam, aki saját leírása alapján pesszimista, depressziós, stresszes alkat. Nos, remélem, ez nem depresszió, de tény, hogy szorongó, túlsúlyos gyermek. Nagyon gyakran gyötrik sötét gondolatok, melyeknek középpontjában az áll, hogy velünk, a közeli szeretteivel hirtelen történik valami tragédia, vagyis retteg a halálunktól. A nagymamája hetvenen túl van, elég sokat betegeskedik mostanában. Mi ugyan egészségesek vagyunk a férjemmel, de gyermekem tanúja volt a nyáron egy fuldoklási rohamomnak (gégegyulladás miatt volt), melyet totális pánikban élt meg. A vészes gondolatok azonban nem ekkor kezdődtek: saját állítása szerint akkor, mikor három éve egy reggel a patikusnő hirtelen haláláról értesültünk. Nem azért rázta meg, mert olyan jól ismertük, hanem mert annyira kiszámíthatatlanul hirtelen történt, és akkor bármelyikőnkkel törtéhet valami bármelyik percben... Sokszor, esténként azon aggódik, vajon a nagymamája jól van-e, mindannyian épségben fogunk-e felkelni reggel. Nem mindig mondja el a félelmeit(én igyekszem arra bátorítani, hogy fogalmazza meg azokat, ne tartsa magában), de például az este is erről beszéltünk, és akkor hangzott el, hogy ő úgyis hamarabb "megy el", mint mi. Döbbent tekintetemet látva mondta, hogy ő nem tudná feldolgozni a mi elvesztésünket... Négyéves kora óta idegi tic-kel küzdünk, mely váltogatva megnyilvánulási formáit, kisebb szünetekkel azóta is jelen van. Két hónapja kezelik pajzsmirigy-alulműködéssel. Kicsit alulmotivált, érdeklődésenagyjából kimerül a számítógépes játékokban. Kérdéseim: Hogyan tudok neki segíteni? Sokat beszélgetünk, merre irányítsam a beszélgetést? Kerüljem a témát, ha ő nem hozza elő? Én is szorongó alkat vagyok. Egész gyermekkoromat ilyesfajta félelemben éltem le, miután tízévesen félárva lettem. . Az én szorongásom (melyet ugyan igyekeztem magamban tartani), aggodalmam édesanyám és az ő egészsége miatt "átragadhatott" rá? Az én rossz hatásommal küzd most? Ha elmondom, hogy engem is kínoztak, kínoznak hasonló félelmek manapság is, azzal ártok neki? Voltunk pszichológusnál két éve a tic miatt, aki nem tartott szükségesnek terápiás kezelést. Keressük fel a pszichológust, tudna ebben segíteni? Nagyon aggaszt ez a helyzet, kérem, segítsen! Köszönöm!