A kérdés
Kedves Címzett, Azt szeretném megkérdezni, hogy javasolt-e a 3 éves fiú unokám alábbi problémáira szakorvosi segítséget kérni. A gyereket nem tudom megetetni, megitatni, mert ordítva elrohan, hogy nem, nem, nem. Csak édességet, spagettit és paradicsomos húsgombócot hajlandó enni. Nem lehet levenni róla a pelenkát, mert azt mondja, hogy az Neki jó. Nem hajlandó bilizni. Lábujjhegyen jár. Előre is köszönöm a választ. Üdvözlettel, ÁgnesA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Ágnes! A gyermekek különböző tulajdonságokkal jönnek a világra. Viselkedésük attól függ, hogy a felnőttek e tulajdonságokra hogyan reagálnak. Leveléből nem derül ki, hogy Ön neveli-e az unokáját, tehát Ön-e a gyermek gondviselője, gyámja, Önre hárulnak-e a kisfiú mindennapi gondozásával járó feladatok. Amennyiben igen, és úgy érzi, hogy a gyermek fejlődésével, alkalmazkodásával gondjai vannak, tanácsra van szüksége, vagy a gyermek viselkedésében bármi aggasztót, nehezen kezelhetőt észlel, abban az esetben ezt haladéktalanul jelezze a gyermekorvosnak és a védőnőnek, ők pedig tovább fogják Önti irányítani megfelelő szakemberhez, ha ezt szükségesnek látják. Amennyiben nem Ön neveli a gyermeket, abban az esetben kizárólag a szülei kompetensek abban a kérdésben, hogy a gyermeknek szüksége van-e segítségre. Ebben az életkorban elsősorban a kommunikáció, a nyelvi fejlődés, a szociális interakciók elmaradása vagy minőségi eltérése szokott az lenni, amire érdemes kiemelt figyelmet fordítani. Korábbi életkorban a mozgásfejlődést is érdemes figyelemmel kísérni: időben bekövetkeznek-e a szokásos fejlődési stádiumok, nem marad-e ki valami. Amint a gyermek közösségbe kerül, a pedagógusok észrevételeit is érdemes meghallgatni, ők sokszor megbízhatóan felismerik a tipikustól nagyon eltérő fejlődésű gyerekeket. Bár ha elméleti szempontból tekintjük ezt az egész kérdéskört, akkor valójában nem is létezik "tipikus" fejődésű gyermek. Tehát ha Ön nagymamaként csak alkalmilag vigyáz a gyermekre, akkor szükséges például a szülőkkel megbeszélni, hol tart a gyermek a szobatisztaság kialakulása terén. Az nem működik, hogy Ön gondol egyet, és leveszi a gyermekről a pelenkát. Azt is szükséges a szülőkkel megbeszélni, hogy a gyermek mit, hogyan szokott étkezni. Amennyiben úgy vállalja el a gyermek felügyeletét, hogy szokásairól, aktuális fejlettségi szintjéről nem beszélget előtte a szülőkkel, és nem annak megfelelően bánik vele, az a gyermek számára megterhelő, nehezen elviselhető lehet. Azt javaslom, hogy ha az unokájával együtt töltött idő főleg konfliktusokkal telik, akkor inkább ne erőltessék, hogy a gyermekre Ön vigyázzon. Üdvözlettel, Nádasdy NóraKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
