A kérdés
Tisztelt Pszichologus! Egy problémával szeretnék Önökhöz fordulni, a kislányom most 3-án lett 1 éves. Tegnap minden ok nélkül belemarkolt a hajába, majd kitépte és végül megette. Nem érte őt, semmiféle stressz a születésen kívül, leszámítva persze az új ingereket. Harmonikus a családunk, nagyon sokat foglalkozunk vele, és játszunk vele. Mindemellett, nem nagyon igényli a társaságunkat játék közben. Nem hagyja hogy részt vegyünk benne, eljátszik egyedül. Olykor hisztis is, hátra vágja magát, és figyeli a reakciónkat. Eléggé kétségbe vagyunk esve, remélem tudnak segíteni. A válaszukat előre is hálásan köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Diána! Érdekes probléma, amiről ír. Egyrészt egyéves korban a gyermekek rendszerint mindent a szájukba vesznek, ami a kezük ügyébe kerül. Emiatt nem csodálkozom nagyon, hogy a saját haját is a szájába vette és megette. Kicsit furcsa, de ha a kezüket a szájukba veszik a gyerekek, illetve minden egyéb dolgot, tárgyat, miért ne tehetnék ezt a saját testük más részével is? Másrészt vajon miért hagyták, hogy a gyermek megegye a haját? Ezt szerintem nem helyes megengedni, mivel bajt okozhat. Ilyenkor nyugodtan, de határozottan ki kell venni a kezéből, szájából az adott dolgot és elmagyarázni komolyan, hogy ezt nem szabad. "Olykor hisztis és figyeli az Önök reakcióját." Vajon ez is egy figyelemfelkeltés volt a részéről? Amikor hisztis, akkor mit tesznek vele? Megpróbálják megnyugtatni, esetleg elterelni a figyelmét? Szerintem egy 1 éves gyermek még nagyon ritkán hisztis, inkább valamilyen szükséglete nem elégül ki és ezért nyűgös, sírós. A babák igényei, hogy ne legyenek éhesek/szomjasak, megfelelő hőmérsékletű környezetben legyenek, eleget aludjanak, optimális mennyiségű hang és egyéb inger érje őket és elegendő ölelgetést, szeretetet, testi kontaktust kapjanak. Ha ez megvan, ha a szülő felismeri, hogy mire van szüksége a gyereknek, akkor nem jellemző a hiszti. Ezért érdemes végiggondolni talán a nevelési módszereket, vajon miből kap esetleg túl sokat vagy esetleg túl keveset a gyermek. A gyermekek mindig a szülő nevelését, magatartását, hozzáállását tükrözi vissza saját viselkedésével. A gyermek viselkedését tehát többnyire akkor tudjuk megérteni, ha megértjük a szülök viselkedését vele kapcsolatban. Minden jót Önöknek! Üdvözlettel: Szántó ReginaKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus