Egyensúlyban maradni 3

A kérdés

folyt.: Az édesanyám elhunyt már, a pszichológusom már nem tud fogadni, a nővérem már félve mondja nekem amikor egyedül elmegyek hozzájuk, hogy nem akar bajt nekem emiatt. Én már egyszer összeomlottam és csak a pszichológusomnak köszönhetem, hogy nem adtam fel az életem. Nem tudom hogy maradjak egyensúlyban és nyugalomban. Sokszor már félve jövök haza, hogy mi vár itthon. Sosem csaltam meg, mindig mellette álltam, támogattam, bár ez nem volt könnyű sokszor, ebben is mentem tönkre. Mindig mindent igyekeztem megadni neki, most a cégért is már csak küzdök, amit érte és neki hoztam létre, hogy azt csinálhassa amit szeret és megtalálhassa önmagát, de nélkülem nem működne. A főállásom mellett még erre is szakítok időt, de szerinte nekem sokkal könnyebb. Pedig már nem bírom sokáig így. Azt hiszem soha nem fog értékelni semmit sem, amit érte tettem. Elfogadtam és megbocsátottam neki azt is, hogy mindig mindent elpletykált, lejáratott mások előtt és nem segített a közös nagy céljaink...