A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Kisfiam 13 éves, 7. osztályos tanuló. Tavaly novemberig heti háromszor, aztán tanulás leromlása miatt heti kétszer jár edzésre. Mindig is sportolt valamit. Kettes, hármas közötti tanuló, jelenleg. (főbb tantárgyak, a többi 4-5) Próbáltam már többféleképpen befolyásolni, hogy egy picit tanuljon jobban, és inkább a (tovább)tanulásra koncentráljon, ne az edzésekre és hétvégi versenyekre. "Fenyegettem" már, hogy abba kell hagynia a sportot, ha nem tanul egy picit jobban, és a magatartásán sem változtat. (hármas) Már van 4 beírása ebben a félévben. Szeret iskolába is járni, edzésre is, pont ez a "baj" vele, hogy azt hiszi, hogy nem iskolában van, hanem játszótéren, haverokkal. Máshova egyébként nem jár el. Már az edzőktől is kértem segítséget, most jelenleg külön foglalkoznak vele, hogy valami javulás legyen, de ez még mindig kevés. Viszont úgy érzem, ha félévi után abbahagyatom vele az edzést, akkor többet ártok neki, mint használok. Jelenleg 95 kg, (enni szeret) és 185 cm magas. Attól tartok, hogy elkezd csavarogni, számítógépezni. De már nem tudom mivel "büntetni". Rengetegszer beszéltem már vele, megígéri, de aztán nem tartja be. Tanácsát megköszönve, üdvözlettel, FranciskaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Franciska! Leveléből az derül ki, hogy fia nagyon szeret sportolni, a sportnak fontos szerepe van az életében. Érdemes ezért különválasztani a tanulást, hiszen az edzéseken rengeteg "tankönyvből nem megtanulható" dolgot sajátíthat el: úgymint együttműködés, alkalmazkodás, kitartás, empátia stb. Ha valamit ennyire szeret csinálni, attól nem érdemes megfosztani, ahogyan ezt Ön is pontosan érzi. A fia kamaszkorban van, amikor nem az iskoláé és a tanároké az elsődleges szerep, hanem a kortársaké. Ebben az időszakban a szülő és annak véleménye is háttérbe szorul, de ez csak a látszat. Hosszú távon ugyanis a családi értékek befolyásolják majd a döntéseit, választásait. Jelenleg igyekszik barátokat találni és azokat megtartani. A tanulás most a barátok és a sport mellett másodlagos. Ezzel sok kamasz fiatal édesanyja szembesül. Ha most nehéz is ezt elképzelnie, ez a helyzet meg fog változni, ahogyan ő és a személyisége is folyamatosan változik. Legyen most megértő és elfogadó vele szemben, mert a látszat ellenére rengeteg gyengédségre van szüksége. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fejezhetné ki aggódását a tanulmányi eredményével vagy a továbbtanulással kapcsolatban. Természetesen fontos, hogy legyenek számára határok, keretek, amiket tartania kell: ilyen lehet egy minimum az iskolai teljesítményben, amit mindenképpen elvár tőle. A szabályok és következmények legyenek egyértelműek: az üres "fenyegetések" nem használnak. A büntetés helyett érdemes akkor megdicsérnie, elismernie, amikor jól teljesít, vagy betartotta azt, amiben megállapodtak. A kamaszkorral az életkori sajátosságokból kifolyólag együtt jár a szülő és az iskola elutasítása, helyette a kortársak veszik át a szerepet. Ez azonban egy átmeneti, de annál fontosabb állomás az életében, így minden segítségre és támogatásra szüksége lehet. Minden jót! Peer KrisztinaKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
