Dühkitörés leválás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Leírása alapján úgy tűnik, hogy unokája személyiségében lehet egyfajta rugalmatlanság. Vélhetően nehezen alkalmazkodik a változásokhoz, a számára nem kiszámítható új helyzetekhez. Úgy tűnik, hogy ezek intenzív szorongást keltenek benne, amitől a viselkedése szétesik. A dühkitörések hátterében is állhat az, hogy ő megragad egy bizonyos elképzelésben vagy gondolkodási sémában, és az ettől való eltérés felzaklatja. Az iskolában is ragaszkodik a megszokott, az ismert, a mindig ugyanúgy zajló eseményekhez, ezek jelentenek számára biztonságot. Ha a gyermek élményfeldolgozási módjáról hosszabban beszélgetnénk, akkor megkérdezném, hogy például elutasít-e bizonyos hangokat, ételeket, ruhadarabokat stb., ragaszkodik-e bizonyos rítusokhoz, van-e egy körülhatárolt érdeklődési köre, hosszan lekötik-e bizonyos tárgyak stb. Megkérdezném azt is, hogy Ön szerint lehetnek-e nehézségei azzal, hogy mások lelkiállapotát, szándékait kitalálja vagy kikövetkeztesse az arckifejezésük, gesztusaik alapján. Ha igen, akkor a társas helyzetek talán nehezen értelmezhetőek számára, a többi ember viselkedését bejósolhatatlannak érezheti, ami nagyon ijesztő tud lenni. Kisebb korában szeretett-e ismételgetni bizonyos nyelvi fordulatokat vagy tévéből, rádióból hallott mondatokat, szavakat, vannak-e furcsa gesztusai, mozdulatai...Ezek a kérdések mind relevánsak lehetnek a tüneti kép értelmezése szempontjából. A dühkitörések megbeszélése az ő esetében, ahogy írja, nem visz közelebb ahhoz, hogy saját indulatait jobban kontrollálni tudja. Elképzelhető, hogy nem érti vagy nem érzékeli saját pszichés állapotát. Összességében abban az irányban tapogatóznék, hogy vannak a pszichés fejlődésnek olyan veleszületett sajátosságai, amelyek ezeket a nehézségeket okozhatják. Hogy unokájánál fennáll- e ilyesmi, ennyiből nem tudom megállapítani. Azt mindenképpen javaslom, hogy kérjenek vizsgálatot a helyi Pedagógiai Szakszolgálatnál. Ha a vizsgálat eredménye arra utal, hogy unokája az élményfeldolgozásban, a társas világ észlelésében, az emberekhez való kapcsolódásban egy kicsit más, mint a tipikusan fejlődő gyermekek, akkor továbbirányítják Önöket, kaphat a gyermek specifikus segítséget, szociális készségfejlesztést, és Ön is kapcsolatot találhat olyan szakmai centrumokhoz, melyek a szülőknek nyújtanak gyakorlati, nevelési segítséget, csoportos vagy egyéni konzultációt. Mivel unokája, mint említette, okos gyermek, ezért lehet, hogy képes az élet minden területén magas szinten funkcionálni, és a neki szenvedést okozó nehézségeket valamilyen módon áthidalni. Általában jól veszi az akadályokat, ezért talán a környezete számára nem is nyilvánvaló, ha esetleg ő nap mint nap nehézségekkel küzd sok helyzetben. Ha szakszerű segítséget kapna a társas helyzetekhez való alkalmazkodáshoz, érzéseinek és szándékainak kifejezéséhez, akkor jobban érezné magát ő is. Tehát azt gondolom, hogy célszerű lenne elindulni egy komplex vizsgálat irányába. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra