A kérdés
Tisztelt Cím! Gyermekem 4 éves múlt,oviba jár! Nagyon sokszor előfordul nála dühkitörés,ami abba nyilvánul meg,hogy üt-vág,ordít,sőt harap!Előfordul ha nem akar eljönni valahonnan,vagy nem akar bejönni az udvarról,de volt példa olyanra is,hogy egyszerűen nem akar elmenni wc-re vagy aludni vagy akár enni!Mostanában egyre többször fordul elő!Hozzá kell tennem van egy 2 éves kis tesó,van amikor ő rá is ráüt csak úgy! Próbáltam már mindent ilyenkor,hogy lenyugtassam,megölelem,nyugtatom,vagy nem veszek róla tudomást,igaz előfordult,hogy kicsit felemeltem a hangom,mikor már tényleg nem bírtam vele Gyermekem le van maradva a fejlődésbe,mint mozgás mint beszédből kifolyólag kb 1 évvel a korához képest! Párommal ha vannak is gondok előttük próbálunk nem veszekedni,ő dolgozik,sajnos nem tud velük annyi időt tölteni mint szeretne vagy a gyerekek szeretnének!Az óvodába panasz nem szokott lenni rá,nem tudom az fontos e,hogy nem szobatiszta még! Válaszát előre is köszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Tímea! Minden kisgyermek életében eljön azaz időszak, amit dackorszaknak neveznek. Ilyenkor a sok nem, illetve „agresszív” késztetések mögött a felfedezett én-érzés áll, amit jól esik próbálgatni a nagyvilágban. Ha hatást érek el a világban, akkor örülök. Ezzel általában felnőttek is így vagyunk. Az alapvető egészségügyi tevékenységek visszautasítása pedig igen figyelem felhívó, tehát törődést, odafordulást, aggódást vált ki. Ezt a gyermekek élvezik. Azt is tudjuk, hogy kistesó érkezésekkor, muszáj az újszülöttel, kisebb testvérrel több időt tölteni, mint a nagytesóval, amit nem mindig néznek jó szemmel a gyerekek és saját maguk módján ki is fejezik ezt! Ilyenkor sokszor azt javasolják, hogy a „nagytesóságot” kell erősíteni gyermekben. Ez pedig sokszor nem segít. Ideiglenesen lehetnek olyan vágyaik, kiszolgáltatottság igényük a gyerekeknek, amik „kiszolgálása” után meg- és kiélődnek, majd vissza tudnak térni korosztályos tevékenységeikhez. Nem szeretném elbagatellizálni a nehézségét, ha úgy érzi szobatisztaság, mozgás stb. területén le van maradva gyermeke, érdemes szerintem ennek utána járni, hisz ugyan biológiailag négy éves, de igazából lehet, hogy a háromévesektől elvárható szinten teljesít. Ennek több oka is lehet, de a mozgásérettség, szobatisztaság jelezheti a más területeken való elmaradást is. A párjával kapcsolatban említi, hogy vannak nehézségeik, amit nem a gyerekek előtt rendeznek le. A gyerekek nem csak azt érzékelik, hogy velük, hogyan bánnak, hanem szüleik egymással, így általában a problémák visszaszorítása is kisugárzik, ha nem is tudatosan, de észlelhetővé válik a gyerekeknek. Az apjukkal több időt szeretnének eltölteni, ez is okozhat bizonyos nehézségeket. Az említett okokon kívül természetesen történhet, történhettek még dolgok, amik miatt a gyermeke valami miatt nem érzi jól magát és így válaszol ezekre. A hangfelemelésről érdemes annyit megjegyezni, hogy egy idő után ez természetes, minden családban előfordul, a tehetetlenségünknek, kétségbeesésünknek szól. Egy őszinte, hiteles kapcsolatba ez is bele tud férni. Kívánok minden jót és sok boldog együtt töltött időt az egész családnak!