Search a listing

Dühkezelés

Balázs Nelli
Balázs Nelli 2019. szeptember 24.

A kérdés

Tisztelt Dr.Úr/Dr.Nő! A problémám hogy közeledve a hatvanadik évemhez, egyre nehezebb a körülöttem lévő világ elfogadása. Bármilyen helyzetbe kerülök, lakóhelyváltás, vagy új közösség, nagyon hamar konfrontálódok. Nem költözhetek egy életen keresztül, mert nem hiszem hogy ez lenne a megoldás. Rövid időn belül megtalálom azokat az embereket, akikkel összetűzésbe kerülök. Képes vagyok több évtizedes sérelmet visszaidézni, vagy egy régi problémán rágódni, holott az elengedés lenne a megoldás. De nem megy. Hogyan kéne ezt megoldani, sokat olvasok, próbálom magamban helyre tenni a dolgokat, de valamiért falakba ütközöm. Az egészségemmel is komoly gondok vannak, sokszor azt érzem hogy ez a lelkiállapotom kivetülése. Köszönöm a választ előre is.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Eddigi gyakorlatomon keresztül azt láttam, hogy vannak emberek akik a problémákra inkább haraggal reagálnak, mások szorongással, szomorúsággal, egyszóval létezik egyfajta determináltság, ami már kiskorunktól meghatározza a viselkedésünket. A családból hozott minták is nagyon hangsúlyosak, aki sok haragot élt át, az ő tévedéseire is haraggal reagáltak, többször fog maga is indulatos lenni. Tehát van egy habitus, ami nehezen változtatható és vannak tanult minták, melyek sok munkával átírhatóak. Talán az első lépés legyen az, hogy elfogadja, hogy Önben sok a harag, nehezen tolerálja az igazságtalanságot, sőt sokszor küzd is ellene, nincs is ezzel semmi baj, mind addig, amíg van választási lehetősége, hogy az adott szituációban miként kezeli az önétől eltérő működést. Az az ember szabad, aki egy adott helyzetben önmaga dönt arról, hogy hogyan viselkedik és mennyire vonja be magát. Ön nagyon bevonja magát és úgy tűnik, hogy ezt nem is tudja leállítani. Azt lenne jó gyakorolni, hogyha már bevonta magát, akkor legyen kontrollja önmaga felett és le is tudja állítani magát. Ezt lehet nap mint nap gyakorolni. Jön az indulat és csillapítom, mondok magamnak olyan dolgokat, melyekkel el tudom viselni az igazságtalanságot és mások helytelen reakcióit. Nagyon fontos megkülönböztetni a szituációkat, melyek azok, melyekben a másik oldalról szándékosság feltételezhető, melyek azok, ami mögött nincs rossz akarás, csak az illető így működik, így gondolkodik, nekünk pedig ez felfoghatatlan? Nagyon hasznos lenne megcáfolni azt az állítást is, hogy nem bírom elviselni az igazságtalanságot. A fő kérdés, hogy vajon mi az igazságtalanság, vajon egy helyzetet ugyanúgy értelmezünk-e mind a többiek? Igaza van, a sok harag befeszíti a testet, így sérülnek mind a belső szervek úgy az izomzat is. Tehát érdemes tudatában lenni a haragnak, felismerni azt és ilyenkor előre kidolgozott modell alapján kicsinyíteni, konstruktívabb mederbe terelni. Vannak a legegyszerűbb módszerek, mind a számolj el tízig, hagyd el a csatateret, gondolkodj a másik fejével...Ezeket érdemes megfontolni, mint ahogyan azt is, hogy érdemes-e így élni az életet, kell-e minden egyes helyzetben felülkerekedni, csatát nyerni? Átgondolhatja azt is, hogyan szeretné leélni az életét, mi az ami tényleg fontos, mi az, amibe érdemes energiát fektetni? Érdekes önismereti munka áll Ön előtt, ezt lehet egyedül is végezni, de lehet segítséget is kérni. Remélem sikerül más fókuszt találnia és a falakat is feltérképeznie. Üdvözlettel, Balázs Nelli

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató