A kérdés
Tisztelt Doktor úr/Doktornő, Két kérdéssel fordulok Önhöz 16 hónapos kislányommal kapcsolatban. 1. Kislányom nagyon közvetlen idegen emberekkel, odamegy hozzájuk, odabújik!, illetve, ha az utcán sétálunk és egy idegen a kezét nyújtja felé, elfogadja azt. Különböző foglalkozásokra járunk (baba-mama kurzus, kerekítő, úszás) és ott is odamegy és beleül vadidegen anyukák ölébe. A mi kapcsolatunk azt gondolom nagyon jó, véleményem szerint nem kötődési zavarról van szó, de azért nagyon aggódom, 2. A második problémám pedig, hogy amikor valamilyen foglalkozáson vagyunk, egy ideig nagyon jól érzi magát, de aztán hirtelen úgy dönt (fél óra-óra), hogy ő haza akar menni, hozza a cipőjét és az enyémet, és addig hisztizik, amíg el nem indulunk haza. Nem tudom, hogy ilyenkor "erőltetnem" kellene-e, hogy maradjunk, vagy pedig engedjek neki, és induljunk haza (általában ez történik). Az egyik csoportvezető azt mondta, hogy nem tud még csoportban lenni, meg kell neki tanulni..A gyerekeket egyébként nagyon szereti, velük is nagyon közvetlen, ha meglát egy gyermeket szalad oda "ismerkedni". Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel, KatalinA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Katalin! Gyermeke kíváncsi, érdeklődő viselkedése életkorából adódó jellegzetességeket mutat. Eme időszak a nagy felfedezések és az új élmények megismerésének korszaka. A belső “program” mely áthatja a működést: mindent látni, megtapasztalni és lehetőség szerint kapcsolatba kerülni vele. A világ sokszínűsége szinte megrészegítőleg hat, kislánya bizonyára élvezi mindazt, mi körülveszi. Megjegyezném, hogy aktív detektálásra, vagyis az anyától való fokozatos távolodásra a biztonságosan kötődő gyermekek képesek, akik hol megiramodnak, hol pedig visszatérnek “tankolni” anyukájuk biztonságos bázisához. A szülő visszajelzései természetesen nagyon fontosak, helyzettől függően érdemes mindig megerősíteni vagy korrigálni az adott viselkedést, ezáltal kereteket, határokat is szabhatunk az újdonságkeresésben. A közösségben való együtt levés során meg lehet próbálni apró lépésekben kitolni az aktuálisan ott töltött időt. Segíteni, tanítgatni abban, hogy mennyi érdekes dologgal találkozhat a foglalkozások alatt. A kis felfedezőkkel trükközhetünk is ilyen esetekben, például újabb és újabb játékokat, mondókákat mutathatunk, átmenetileg (újra) lekötve ezzel figyelmüket. Kislánya úgy tűnik ügyesen képviseli mikor- mit szeretne, éntudata lassanként ébredezik. Egy gondolatot itt hozzáfűznék: az alakuló én első szava a nem, mely az ellenállásokban hűen tükröződik. Az is elképzelhető, hogy gyermeke számára a mozgásos tevékenységek nagyobb kihívásokat jelentenek, talán ez is közrejátszhat abban, hogy szívesen továbbállna és újabb élményeket keresne. Kislányával való kapcsolatuk egy közös nagy utazás, melyben folyamatos feladat az összecsiszolódás, egymásra hangolódás. Végül pedig ismét utalnék arra, hogy a kedves, barátságos, közvetlen gyermekek mögött általában biztos érzelmi hátteret és elfogadást adó hátország áll. Üdvözlettel, Németh RitaKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
