A kérdés
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! 17 éves vagyok, középiskolás. Édesanyámnak lett egy betegsége, nagy valószínűséggel bipoláris affektív zavar. Jellemző tünetek jelentek meg (hangulatingadozás, lehangoltság, felpörgés). Az első tünetek 2 évvel ezelőtt jelentek meg, akkor én és a családom nem tudtuk, hogy mi lehet a probléma. Két éven keresztül itt voltunk mellette, támogattuk, segítettük, de most már nagyon nehéz nekünk kibírni. Szűk egy év alatt volt kettő pszichológusnál, ahol nem is a betegségéről volt szó, hanem ott azt mondott, amit az ő saját szemszögéből látott. Tehát nem vettünk észre javulást. Mostanra pedig ott hagyta az utolsó szakorvost is. Egy pszichiáterre és gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, de ő nem hajlandó sehova lépni. Emellett egy makacs természetű nő. Én és a családom számtalan alkalommal mondtuk és mondjuk, hogy el kellene mennie szakorvoshoz, de nem hallgat ránk. A kérdés pedig: Ilyenkor mi a teendő? Előre is köszönöm a válaszát! AndrásA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves András!
A betegségbelátás részleges vagy teljes hiánya valóban nagyon embert próbáló helyzetek elé állíthatja a hozzátartozókat.
Kereshetik / kérhetik a háziorvos segítségét, aki orvosi szempontból javasolhatja, avagy akár be is utalhatja a beteget valamely szakrendelésre, így a pszichiátriára is. Ha jó a kapcsolat a házi orvossal és a bizalmába tudja őt fogadni az édesanyja, akkor az segítség lehet.
Illetve, bármikor amikor úgy ítélik meg, hogy a beteg állapota ön- és vagy közveszélyes, kérhetnek mentőt, aki az illetékes pszichiátriai osztályra fogja szállítani a beteget.
A betegségbelátás spontán megjelenése nem várható ebben a helyzetben, aktív beavatkozással tudnak élni.
A legjobbakat kívánom Önöknek, Holló Melinda klinikai szakpszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
