A kérdés
Tisztelt Doktor Nő ! 27. éves fiam miatt fordulok Önhöz. Már 2 éve zajlik hogy egyre jobban bezárkózik.Az egyetemet már régen befejezte. Munkát nem keres.24 órában otthon van.Már nem lehet vele kommunikálni.Koszos,káosz szobában lakik.Az öccsével üzengetünk amitől már Ő is szenved.Ha mégis sikerül szóra bírni abból nagyon csúnya beszélgetés kerekedik. Minket szülőket hibáztat.Barát,barátnő nincs.Teljes a magánya amit igényel is úgy vélem.Szótlanul,szinte rohanva jár a házban hogy ne hogy hozzászóljunk. Gyerekként ,kamaszként is voltak problémái a környezetével. Az is mélyen érintette hogy ki köszön elsőnek,vagy ha nem fogadta egy felnőtt a köszönését.Utál az emberek közé menni. El vagyunk keseredve,mert Ő is és mi is tönkre megyünk ebben a kényszeredett együttélésben.Úgy érzem ezt az elutasító viselkedést azért vette fel,hogy ne zaklassuk a munkahely keresés miatt.Bár saját vállalkozásunkban sem akar segíteni.Szakemberre van szüksége úgy érzem.Köszönöm segítségét.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Nehéz lehet ezzel a helyzettel együtt élni, tapasztalni azt, hogy nem tudnak segíteni. A leírtak alapján azt látom, hogy a fiuk olyan mélypontra került, melyből egyedül nem tud kikerülni. Ha valakinek nincsenek barátai, nincs munkája, könnyen feleslegesnek érezheti magát, és mivel nem is nagyon kommunikál, ezek a gondolatok egyre inkább eluralkodnak rajta, és meghatározzák további viselkedését. Arról nem írtak, mivel tölti a napot. Ha nem is dolgozik, valamit csak-csak csinál. A szülők hibáztatása, sajnos, gyakori jelenség. Azt írja, hogy jól érzi magát a tökéletes magányban. Fontos lenne kideríteni, hogy ez valóban így van-e, és ha igen, vannak-e más, aggasztó tünetek. Ez lényegében vízválasztó a súlyosabb pszichiátriai betegség és a személyiségzavar között. Az is lehet, hogy a számítógép előtt tölti a napjait, és sok-sok virtuális barátja van (ami persze nem pótolja az igaziakat). Lehet, hogy igazából nagyon is vágyna valóságos barátokra, csak nem tud kapcsolatokat kezdeményezni. Talán szégyelli magát amiatt, hogy nincs munkája, nincs egzisztenciája. A virtuális valóságban mindig könnyebb boldogulni, mindenki azt mond magáról, amit akar. Az indulatok, melyek a családi beszélgetéseket jellemzik, depressziós állapotra utalhatnak, az ő helyzetében ez egyáltalán nem meglepő. Mindenképp próbálják meg rávenni, hogy forduljon szakemberhez! Fontos, hogy ő is akarja ezt (saját motiváció nélkül nem várható érdemi eredmény), és az is lényeges, hogy ő válasszon szakembert. Mivel ennyire puskaporos az otthoni légkör, családterápiát mindenképp javasolnék. A leírt helyzet elég súlyosnak tűnik, elképzelhető, hogy érdemes pszichiáter szakorvost is felkeresni, aki szükség esetén fel tud írni gyógyszert. Ez segíthet abban, hogy kimozdítsa őt a holtpontról, és (legalább egy kicsit) más színben lássa a világot. Komolyabb esetekben a leghatékonyabbak a kombinált terápiák, amikor a gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan indul a pszichológiai intervenció. A gyógyszer (más pozitív hatásai mellett) sokkal nyitottabbá tesz a terápia irányában. Nem kell attól tartani, hogy nem fog tudni leszokni róluk, a mai, korszerű gyógyszerek nem okoznak függőséget, a pszichológussal folytatott beszélgetések során fokozatosan el lehet hagyni őket. Addig is, próbáljanak meg vele beszélgetni. Indulatok, számonkérés nélkül, ami persze nem könnyű. Gondoljanak arra, hogy a cél közös: egy sikeres, az életben jól boldoguló fiatal ember. Üdvözlettel: Thiery HenrietteKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
