A kérdés
Unokám 5 és fél éves és még mindig bekakil. Nem hajlandó sem bilire sem a wc-re ráülni. Egyébként nagyon okos kisfiú, minden érdekli, rengeteg kérdése van mindennel kapcsolatban. Az óvónéni szerint egy évvel fejlettebb a társainál. Csak ez a dolog tabu számára. Nem hajlandó beszélni sem róla. Érzi-e egyáltalán a székelési ingert, kérdezem, de nem válaszol rá. Egyszer véletlenül belekakilt a bilibe és mikor meglátta undorral azt mondta pffffujjjj és elszaladt onnan. Vagy visszatartja, mert csak kicsi - diónyi - székletek jelennek meg a kis alsónadrágjában és egymás után többszöri alkalommal "végez a dolgával". Az óvodában biztos visszatartja, mert egyszer az óvónéni ráveszekedett, hogy ne kakiljon be, nem fogják a kis alsónadrágját mosni, így ha hazaér utána kezdi el a dolgát végezni. Kérem válaszoljon, mi a teendő, mivel lehetne rávenni, hogy a wc-be végezze el a dolgát?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Nagymama!
A bekakilás nem "kis dolog", teljesen érthetõ, hogy Ön ott tart, hogy segítségért fordul szakemberhez, hiszen minél nagyobb a gyerek, annál nagyobb az elvárás. És ez az idõ múlásával csak fokozódik. És éppen ez a probléma a dologgal, a nyomás, a szülõn és a gyereken is. Amikor a gyermek visszatartja a székletet, akkor nagy valószínûséggel nem érzi magát biztonságban ahhoz, hogy nyugodtan el tudjon lazulni a WC-n vagy bilin ülve és ki tudja engedni a székletet. Lehet, hogy éppen azt a nyomást érzi magán, hogy neki teljesíteni kellene, neki ezt már tudni kéne, stb. Sokszor, ha a székletürítés valami kellemetlen élménnyel társul, az rosszul rögzõdhet. Ezért szoktuk elõszöris "lenullázni" a wc-re szoktatás folyamatát, ha beállt egy ördögi kör. Ilyenkor egy rövidebb idõre le kell tenni minden elvárást, próbálkozást. A cél, hogy a dolog átforduljon egy külsõ (szülõk, nagyszülõk, rokonok, bölcsi-ovi) elvárásból egy belsõ motivációvá, amikor már õ akarja magától, hiszen nagyfiú és meg tudja tenni. A másik fontos dolog megteremteni azokat a feltételeket, amik segítik az ellazulást a wc-n, ha ehhez az kell, hogy nyugalomban, egyedül, pl. könyvet lapozgasson a kicsi, akkor miért ne, de az is lehet, hogy valakivel együtt esik neki jól ezt megtenni. Kinél mi mûködik jól.
Ha nem boldogulnak, érdemes szakemberhez fordulni, konkrét, önöknek célzott tanácsért.
Üdvözlettel:
Kökény Ida
Kiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
