A kérdés
Üdvözlöm! Férjem türelmetlen, verbálisan és fizikailag is bántja legkisebb gyermekünk (5éves). Gyakran csúnya jelzőkkel illeti, ellöki, megüti. Hiába szólok rá emiatt, akkor még én vagyok a rossz, engem is negatív jelzőkkel minősít. Az utóbbi időben kezelhetetlen a gyermek, tombol, üvölt, hisztizik, ütöget, rugdos engem. Mit tehetnék ebben a helyzetben? Közösségben nincs vele gond csak otthon. Köszönöm válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Linda! Fájdalmas volt még olvasni is a sorait, nagyon megérintett a levele!
Ha egy kicsi gyermeket bánt az apja, agressziót, frusztrációt, dühöt, bántást, elutasítást kap tőle, a kisgyermek a kiszolgáltatott, apjától függő, apjának alárendelt helyzetéből és életkorából adódóan nem tud ezzel mit kezdeni, teljesen kitett az apjának. Nem tud elmenekülni az apja bántása elől, nem tudja értelmezni a bántást, nem tud "tanulni belőle", nem is tudja kifejezni, leadni az őt ennek hatására elárasztó borzalmas érzéseket, stresszt. Fizikailag sejtszinten megemelkedik, és folyamatosan magas szinten van tartva a stresszhormon szintje, ami testi elváltozásokat is elindít. Ekkor kétféleképpen próbálhat meg "megküzdeni" a gyermek a benne dúló fájdalommal, és megmutatni a világnak, hogy mi van benne, mi történik vele, hogy nagyon rosszul van a bántástól: vagy kifelé kezd el megváltozni a viselkedése, magatartásos, viselkedéses tüneteket fog mutatni (tombol, üvölt, hisztizik, ütöget, rugdos, amiket Ön is leírt), próbálja valahogy a "sarokba szorított tehetetlen, kontrollvesztett helyzetből kiverekedni magát" (externalizál), vagy befelé kezd el fordulni, hangulati zavarai lesznek (szorongás, depresszió), ahogy befelé kezdi el elfojtani a frusztrációit, a teste felé, különféle testi működési zavarai lehetnek, alvászavar, evészavar, kiválasztás zavarai, regresszió,bepisilés, bekakilás, álmatlanság, rémálmok, vagy épp pszichoszomatikusan érzékeny szomatikus problémák, légzési problémák, asztma, immunproblémák, bőrbetegségek, stb. Ez törvényszerű hogy így történjen, ha a bántás továbbra is fennmarad, és ez borzalmasan káros a gyerek testi-lelki fejlődésére nézve, életre szóló lelki és testi nyomai lehetnek.
A gyerek legfőbb érdeke és joga tehát, a hatályos gyermekvédelmi törvények alapján is a zéró tolerancia alkalmazása a gyermekbántalmatással szemben. Ahhoz, hogy újra jól legyen kisgyermeke, hogy egészségesen fejlődhessen, arra van szüksége, hogy a bántalmazást azonnal szüntessék meg. Az aktív krízis, a bántás elmúltával ha maradnak sebek, a gyógyuláshoz szükség lehet a rehabilitációra, a terápiára is. Ebben csak Ön tud most segíteni neki, és önmagának, és többi gyermekének az érdekében.
A gyereknek az is érdeke és joga, hogy olyan családban nőhessen fel, ahol nem csak felé, hanem az anyukája és testvérei felé sincsen bántalmazás, megfélemlítés a családban. Olyan családban, ahol az anyukáját sem bántják, ugyanis ahhoz, hogy a gyermek biztonsága sérüljön, elég "csak" látnia a bántalmazást, nem kell a saját bőrén megtapasztalnia, akkor is bántalmazó közegben, hangulatban éli a hétköznapjait, ő és minden családtagja, ha az nem rá irányul, hiszen retteghet, hogy mikor lesz ő a következő, és a szerettét bántva látnia is ugyanúgy fáj neki, mint ha őt bántanák.
A bántalmazó férj/apa kapcsán ezért arra kérem, az a legfontosabb első lépés, amit kötelezettségek nélkül megtehet, hogy mihamarabb beszéljen a környezetében egy bizalmasával, bárkivel, és kérjen segítséget a kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti központtól, a NANE egyesülettől, az EMMA egyesülettől, a Hintalovon gyermekjogi alapítványtól, vagy a Kék vonal segélyközponttól, vagy ha gyermekei vagy saját testi épségét félti, a rendőrségtől, vagy bármely áldozatsegítő központtól.
Remélem, hogy tudtam Önnek segíteni a válaszommal, bízom benne, hogy mihamarabb felkeresi a felsorolt személyes segítségkérési lehetőségek egyikét!
Minden jót kívánok Önnek és gyermekeinek, kívánom, hogy mihamarabb ki tudjanak kerülni ebből a kiszolgáltatott, bántalmazó helyzetből, biztonságba kerüljenek, és elkezdhessenek olyan családi légkörben élni, ami nem bántalmazó, nem félelemkeltő, hanem szeretetteli, elfogadó, és biztonságos, mert bárki bármit mond, senki soha nem érdemel bántást, Ön sem és a gyermeke sem!
Nincs elfogadható indok a bántalmazásra, és nem kell eltűrnie! Ki lehet lépni ebből, sok erő kell hozzá, és legtöbbször külső segítség, de sikerülhet! A gyermekei számítanak Önre, én pedig nagyon szorítok Önökért, szurkolok Önöknek!
Házi Dorottya pszichológus, gyermekpszichológus, képzésben lévő család-és párterapeuta