A kérdés
Kedves Doktor Úr/hölgy! Sajnos tegnap megütöttem párom, végső elkeseredésemben, de sajnos ez nem először fordul elő. Nagyon erőszakos, kilátástalan környezetben nőttem fel, 14 évesen külön is költöztem más városba(anyukám anyagilag támogatott) Később olyan párra leltem, aki engem bántalmazott. A mostani párommal 3 éve élünk együtt, soha egy ujjal nem érne hozzám, viszont soha nem beszél őszintén az érzéseiről, fél tőlem, ha mérges leszek teljesen megnémul, amitől én ideges leszek, kiabálok, és ha továbbra is csendben marad megütöm. Hihetetlenül szégyenlem magam, nagyon szeretem, soha nem akarnám bántani. Többször mondtam neki, hogy menjen el Ő is, és én is terápiára külön-külön, de nem az a fajta...teljesen zárkózott. Ön mit javasol? 3 éve próbálom ezt megtanulni kezelni, de sehogy sem sikerül, többször ültünk le átbeszélni mi legyen, hogy tudnánk ezt kezelni, de mindig csak megígéri, hogy innentől nyitott lesz, én hogy nem bántom többé, de a végére mindig itt kötünk ki.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mimóza! Az egyszeri ütés, mely akaratán kívül csattant a párján, a korai évektől kezdve megtapasztalt bántalmazás, az elfojott düh hatására kirobbanó érzelemhalmazból ered. Ilyenkor, amikor szembesülünk vele, hogy nem tervezett, nem kívánt dolgokat is megteszünk, vagyunk tehetetlenek velük szemben, és értetlenek, mert nincs rájuk egyértelmű, kézenfekvő válasz. Érdemes pszichoterápiára jelentkeznie, hogy megértse a hátterét.