Átértelmezés és fedőtörténetek?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Tisztelt Kérdező! Sokak által ismert problémát vetett fel. Működő családokban is gyakori, hogy a családtagok annyira megdöbbentően eltérő nézőpontból értelmeznek egy-egy konfliktust, hogy az ember úgy érzi, mintha nem is ugyanazt az eseményt mesélnék el. Úgy tűnik, Önök között már régóta nem működik az a folyamat, ahogyan egy pár a hétköznapi kommunikáció során állandóan egyezteti a külön-külön "valóságokat", és létrehoz egy közöset. Nyilván nem véletlen, hogy kapcsolatuk hosszú távon nem bizonyult működőképesnek. Párterápiás, családterápiás helyzetben szokásos téma, hogy mindkét fél úgy érzi: ő tesz meg mindent a kapcsolat és a család fenntartásáért, a másik pedig ennek a passzív haszonélvezője. Olyan tipikus vita ez, mely akár éveken át is zajlik sok esetben, és teljes kommunikációs zárlatot hozhat létre, megmérgezheti a légkört, majd a kapcsolat csődbe megy. Hogy ebből hogyan lehet kilépni, az hosszú kifejtést igényelne, de úgy érzem, nem is erre kíváncsi most. Hiszen azt nem vetette fel, hogy a kapcsolatuk megmentése szóba került volna, tehát feltételezem, hogy erre egyikük sem motivált. Ez a "saját világ" megfogalmazás nagyon találó. Nyilván Önnek is megvan a saját elgondolása, értelmezése a kapcsolatuk történetéről, és arról, hogy honnan hová tartanak. Melyiküké az "igazi valóság" - ezt nehéz eldönteni, nem is lehet. Az Ön számára az a valóság, ahogyan Ön látja a helyzetüket. Említi, hogy korábban nagyon haragudott, ha valamit nem ugyanúgy láttak, ma pedig leblokkol. Azt gondolom, egyik viselkedésforma sem visz közelebb ahhoz, hogy kettejük valóságértelmezése közeledjen egymáshoz. Márpedig erre elengedhetetlen szükség lenne, hiszen Önöknek szülőkként együtt kell működniük a kisfiuk érdekében a továbbiakban. Egymás hibáztatása, büntetése, az érzelmileg átszínezett helyzetmegoldások annak a veszélyét hordozzák, hogy a gyermek kerül a konfliktusok középpontjába, kicsúszik a lába alól a talaj, és egyre bizonytalanabbá, kiszolgáltatottabbá válik. Hogy a feleségének milyen sérelmei, belső feszültségei lehetnek, azt nem lehet az Ön posztján keresztül megítélni. Felnőtt emberként segítséget akkor kérhet, ha ezt ő maga szükségesnek érzi. Amit Ön tehet, az az, hogy minden erejével szorgalmazza a kettejük közötti kommunikációt. Ki kell alakítaniuk sok-sok kompromisszumot és egy élhető életformát a gyermek számára. Ne azt próbálják megtárgyalni, hogy ki a jobb/rosszabb szülő, mi hogyan történt a múltban, hanem azt, hogy a jövőben ki, mikor, hogyan gondoskodik a gyermekről, milyen közös szabályok és normák alapján. A gyermeknek stabilitásra és nyugalomra van szüksége, kiszámíthatóságra és biztonságra, és ez úgy is megteremthető, hogy a szülei nem élnek együtt. Ez most az Ön legfontosabb feladata. Gyanítom, hogy anyagi természetű jogvita is nehezíti a helyzetüket, talán ezért említette a családi vállalkozást. Ha nem tudnak egymással kommunikálni, mert az mindig veszekedésbe vagy elzárkózásba torkollik, akkor azt javaslom, minél előbb keressenek fel mediátort vagy családterapeutát. Nehéz lesz, de a gyermek érdekében mindenképpen szükséges. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra