A kérdés
3 gyermekes egyedülálló anyaként mit tegyek a 10 éves fiammal kinek apahiánya van? Lassan 3 éve nevelem őket egyedül, apuka többször is hónapokra eltűnt eddig, míg elvileg itthon volt se foglalkozott érdemben sokat a gyerekekkel... apuka esküvője előtt bedobta a fiamnak hogy oda is (150km)járhatna iskolába :akkor fordult a világ, azóta ott jár a gyerek agya, eleinte ovis szint alá süllyedt...itthon ,suliban mindent feladna pedig több közösség tagja (zene,sport) komoly magatartásgondok stb.. már ő mondja (nem nekem)hogy odaköltözne amiben apuka támogatná. Apukának van még rajtuk kívül 2 gyermeke akikkel nem tartja a kapcsolatot, az egyikről már hármójuk születése után szereztem tudomást... Csak a fiamat akarja, szerintem pszichésen súlyos zavarokat okoz... ahelyett hogy rendszeresen látogatná hogy pótolja a hiányt. A bíróságon 3 hetente vállalta a láthatást amit már az első alkalommal eltolt egy héttel.a két kisebbet nem is viselte meg az egész és nem is kapar értük . Rémálom.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Sajnálattal olvasom elkeseredett levelét, árad belőle a tanácstalanság, a tehetetlen düh. Azt, hogy úgy éli meg, hogy nincs kontrollja az események felett, a kiszolgáltatottságot, és a mérhetetlen szenvedést mutatja utolsó egyszavas mondata is, melyben rémálomként határozza meg helyzetüket. A rémálom valami olyan, amiért nem tartozunk felelősséggel, bízhatunk benne, hogy ha bénultan várunk, akkor is vége lesz. Ön azonban segítséget kér, mert nem hisz az automatikus jobbra fordulásban. És igaza van, valóban változtatni kell. Azt írja, fiának apahiánya van, én azonban attól tartok, az apa mellett az anya is hiányzik a gyermeknek. Ön, miközben dühös (az apára), annyira felháborító és képtelennek ötletnek tartja, hogy a gyerekek között válogató, megbízhatatlan volt férje magához édesgesse (és aztán újra cserbenhagyja) fiát, hogy ezekről hallani sem akar. Legalábbis erre utal, hogy fia nem Önnek mondja, hogy elköltözne. Pedig megzavarodott („ovis szintre süllyedt, magatartásgondokkal” küszködő) fiának most lenne igazán szüksége az anyai támaszra. Fontos lenne, hogy beszélhessen félelmeiről, vágyairól, a csalódást keltő világról. Vegye észre, mennyire nehéz lehet neki, miközben azon gondolkodik, hogy csapot, papot, barátokat, sport- és zenészközösségeket, testvéreket … itt hagyna, és beleugrana egy bizonytalan új környezetbe. Tegye félre saját veszteségét, haragját, és anélkül, hogy gyermekének édesapját szidná, hibáztatná, segítsen 10 éves fiának, próbáljon támasza lenni, bátorítsa az érzései kifejezésében. Kedves édesanya! Ne hagyja, hogy egy rémálom tegye tönkre életüket. Ha úgy érzi, hogy egyedül nem megy, keresse meg az iskolában, a lakóhelyén működő gyermekjóléti szolgálatnál, vagy a pedagógiai szolgáltatóban dolgozó pszichológust! Kívánom, hogy kisfia találja meg ismét a helyét a családban és a gyerekközösségben! Dr. Rostás RitaKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
