A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Férjem anyukája sok évvel ezelőtt elvált. Már a kapcsolatunk elején is mondta, neki olyan pár kellene, mint a fia. Többször is megtörtént, hogy az ágyon feküdtünk, ő pedig befeküdt közénk, hozzánk bújt. A legnagyobb sokk akkor ért, mikor arról beszélt, hogy milyen büszke a fiaira, mert nagy a péniszük és a párom is nagyon jó lehet az ágyban. Nem szeretnék alaptalanul aggódni, de a mai napig ráfekszik a vállára, fogdossa a combját, csapkodja a fenekét, az arcát olyan közel tartja, szinte megcsókolja. Nem egyszer hangoztatta, hogy a másik fiát nem szereti annyira és ezért ne ítéljük el, majd ha lesz gyerekünk, akkor megtudjuk. Azt hangoztatja, hogy ő a lelki társa, megőrülne, ha nem láthatná, senki nem tudja ebben megakadályozni. Párom szerint az ilyen fajta testi kontaktus mindig megvolt, ezért ő észre sem veszi. Teljesen rosszul látom a dolgot és ez valóban normális lenne? Mivel tudnék segíteni, hogy a párom is tisztább képet lásson?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, amit leír, valóban szokatlanul erős lelki és testi közelséget mutat anya és fia között. Sajnos nem is annyira ritka, hogy az elvált szülők valamelyik gyermeküket partnerként kezdik kezelni, ezzel bevonva a gyermeket egy romboló hatású függőségbe. Sokszor az így kezelt fiúk felnőve nem tudnak leválni az anyjukról, és nem is érzik ennek szükségét egészen addig míg rá nem jönnek, hogy így nem fognak tudni kielégítő párkapcsolatot kialakítani. Amíg az ön párja nem látja ennek a kapcsolatnak a túlzó, károsító voltát, addig sajnos Ön nem igazán tud mit tenni. A tapasztalat az, hogy az így nevelt, majomszeretettel függőségben tartott fiúk anya ellen hangolása sosem éri el a kívánt hatást. Az esetek nagy részében a "vagy ő vagy én" típusú ultimátum a partner elvesztésével jár, vagy azért mert rögtön az anyját választja a fiú (direkt nem írok férfit), vagy mert ugyan a partnerét választja, de sosem bocsájtja meg neki, hogy miatta elveszítette az imádott mamát. Amíg a párja nem akar felnőni és nem kezdi felnőttként kezelni az anya-fia viszonyt, távolságot tartva, addig Ön semmit nem tehet, csak kinyilváníthatja az igényét. hogy szeretne egy felnőtt férfi partnere lenni. Mondhatnám, hogy meneküljön és keressen egy érett párkapcsolatot, de valamiért Ön ezt a férfit választotta. Gondolkozzon el azon, hogy mi köti Önöket össze, és hogyan lehet ez a kötődés egyértelműen erősebb, kielégítőbb, felnőttebb, mint ami párját az anyjához köti. Üdvözlettel, Dr. F. Lassú Zsuzsa