A kérdés
Kislányom 5. osztályos. Nehezen kezdtük a tanévet, matematikából egyessel indított és elkezdődött a gyakorlás és tanulások miatti harcunk. Nem volt hajlandó velem tanulni, pedig a korábbi években ez nem volt gond, 4.osztályban már magától tanult és mondta fel a leckét. Nem volt kitűnő, de 4-5 osztályzatai voltak. Jó felfogású, meglepően gyorsan megtanulja, ami érdekli. Az idei tanulás eleinte késő estébe nyúlt. Volt, hogy csak este szólt, hogy fogalmazást kellett volna írni. Rendszeresen elmarad felszerelés, nem is érdekli, ha beírnak... Tiltásokon gúnyolódik, kinevet, nem hallgat meg, rugdos, csúnyán beszél. Korábban jó volt a kapcsolatunk. Apukája külföldön dolgozik, 4 heteket van távol, már 6. éve. Voltunk az iskolapszichologusnál, magam döntöttem így, mert már tanácstalan voltam. Ha nem a felelősségről és kötelességről van szó, akkor semmi gond, de meddig hagyjam, hogy a maga feje után menjen? Még nincs 12 éves.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Amit Ön leír, abból nekem az jött át, hogy az Ön kislánya belelépett a kamaszkorba. Ez bizony viharos a szülőnek, gyerekének egyaránt. Viszont, ha tudatosítja önmagában ezt a tényt, az bizony segít Önnek abban, hogy az új "gesztusokat", "viselkedési-modulokat" beletegye a "kamaszodik a lányom" batyuba. Nehéz ezt a kort (lelki)sérülések nélkül megúszni. Kinél viharosabb, kinél enyhébb. Amit Ön tehet, hogy értő figyelemmel próbálja kísérni a viharokat, egyértelmű szabályokat megfogalmazni, és következesnek lenni ebben. Nehéz ugyan megállni, de nem kell folyamatosan belemenni a harcba vele. A kamaszodás a leválásról szól. Fájdalmas ez Önnek, fájdalmas ez neki. Nem egyértelmű, mi is történik valójában, hogyan helyt állni mindebben. Akkor beszélgethet kislányával érdemben az élet dolgairól, szabályokról, elvárásokról, amikor látja, hogy nyugodt, nem a másnapi dolgozatra kell készülnie. Esetleg teremt olyan helyzeteket (teázgatás egy cukrászdában) ahol nyugodt körülmények között megtehetik ezt, sőt bizalmi szövetséget is kezdeményezhet ezáltal. Elmesélheti, hogy Ön mit érez olykor a változások miatt. Lehet, hogy ezt egy óvatlan pillanatban a lánya a fejéhez fogja vágni, de ugyanakkor meg elraktározza, és ha lecsendesednek benne a kitörő érzések, a felszínre tör ismét a megértő együttérzése. Kedves Édesanya! Kitartást kívánok, erőt és sok-sok megértést! Az a jó kislány ott van a kamaszodó kislányában, csak megkezdődtek az átalakulások benne. Fogadja ezt szeretettel és megértéssel, hogyha lecseng ez a folyamat, legyen neki ismét egy biztos bázisa az Édesanyja! (Akkor is ,ha folyamatosan ez az, amit üzen neki!) Üdvözlettel, Jeges C. EleonóraKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
