A kérdés
Tisztelt Címzett! Kisfiam 8 éves, és problémáink vannak az iskolában a magatartásával. Boldog, kiegyensúlyozott házasságban élünk férjemmel, aki a gyermek apja is egyben. A problémánk abból adódik, hogy a gyerek néha "odacsap" valamelyik osztálytársának, és ezek persze intő, stb. büntetéseket vonnak maguk után. Sokat beszélgetek a gyerekkel, mert kicsi kora óta nagyon anyás, és lelkis. Tavalyi évben az állandó csúfolódás miatt verekedett (túlsúlyos kicsit). Természetesen a tanárok a hátteret nem nagyon figyelték, csak a cselekedetét látták. Az idei év eddig "tökéletes volt", múlt héten fejeztük be a nevelési tanácsadóban a csoportos foglalkozást, ahol dühkezelést tanultak a gyerekek, illetve erről beszélgettek sokat (gyermek elmondása alapján). Viszont most újra egy osztályfőnöki figyelmeztetés jött haza, mert ököllel gyomron vágta az osztálytársát. A gyerek sírva mondta el otthon Nekem, hogy az illető kisfiú a kitartását, tettrekészségét kérdőjelezte meg egy feladatban. A tanárnők büntetése pedig az volt, hogy nem vehetett részt a feladatban, így esélye volt természetesen megmutatni, hogy de Ő meg tudja csinálni. Otthoni büntetést nem adtunk neki, átbeszéltük a dolgot, és próbáltuk rávezetni arra, hogy ne foglalkozzon az ilyen megjegyzésekkel, illetve ha mégis, akkor nem ököllel kell megoldani, hanem szóban finoman. A tanárnőit illetően is vannak a gyerekben mély érzések, pl. nem úgy válaszolnak, gúnyosak, az esetek 85%-ban csak a gyerek a hibás, stb. Mit javasol, hogyan próbáljunk segíteni a gyereknek, hogy átvészelje a sulis időszakot "agresszió" nélkül? Otthon semmi probléma nincs a gyerekkel, néha a "nem" szó betartásával van nehézség, de ez az elmúlt évek alatt nagyon sokat javult, alig van ilyen problémánk. A nevelési tanácsadóba, illetve ilyesféle foglalkozásokra nem szeret járni, mert "unatkozik". Szakvélemények alapján tanulási nehézségei vannak, illetve a szakember elmondása alapján az agya nagyon hamar elfárad, nem szabad terhelni, szünetet kell tartani, stb. Azt mondta, hogy az "agresszió" is biztosan ebből fakad, hisz lefárad, és nem tudja úgy lereagálni a dolgokat, ahogy kellene. Ebből a szempontból nagyon jó, mert gurulós osztályba jár, tehát 2 tanítási óra után van min 1 óra szünet, amikor megpihenhet. Elnézését kérem, ha kicsit szedett-vetettre sikerült levelem, de nagyon szeretném ha nem látnám többször sírni a kisfiam az iskolai dolgok miatt. Várom szíves véleményét, tanácsát. Köszönettel: T.D.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Szülő! Szülőként esetenként tehetetlennek érezhetjük magunkat, amikor azt látjuk, hogy gyermekünk szenved egy-egy helyzetben és nem tudunk neki segíteni. Leveléből azt látom, hogy már sok segítséget, támogatást kapott kisfia, aminek eredménye érezhető, de további lehetőségeket keres számára. A leírtak alapján próbáltam az agresszió kiváltó okát megtalálni, két fő szál rajzolódott ki előttem. Egyrészt azt írja, fiát sokszor csúfolták és a pedagógusok nem megfelelően kezelték a történteket, vagyis a környezeti tényezők erősítették fel az indulatkezelési problémákat. Másrészt fáradékonysága is hozzájárulhat a gyengébb megküzdési stratégiák választásához, ami utalhat idegrendszeri éretlenségre. A teljes sikerhez a kiinduló okot kell megtalálni, és azt kezelni. A csoportos foglalkozás remek lehetőség technikák elsajátítására, az önbizalom növelésére, felkészíthet a különböző jövőbeli helyzetek sikeres megoldására. Azonban a siker nem lesz teljes, ha a fáradékony idegrendszer nem engedi, hogy az elsajátított stratégiák elérhetőek legyenek és helyette az ösztöncselekvés győzedelmeskedik. Arról a levélben nincs információ, hogy a tanulási nehézség okán milyen fejlesztéseket kap/kapott gyermeke, így ennek hiányában mozgásfejlesztést (Delacato vagy TSMT torna) javasolnék. Emellett érdemes lenne felvenni a kapcsolatot a csoportos tréninget tartó szakemberekkel és célzottan átbeszélni kisfia nehézségeit, megismerni az általuk tanított stratégiákat és azok előhívásának módját. Az iskolai helyzet megoldásában kérjék ismételten a pedagógusok, esetleg ha van az iskolában, akkor az iskolapszichológus segítségét. Támogassák fiúk társas kapcsolatait, járjanak minél többet játszótérre, játszóházba vagy hívják el a barátokat hétvégente közös programra. Találjanak egy olyan hobbit vagy sportot, ahol meg tudja mutatni ügyességét, ahol sikereket érhet el. Emellett a sport együttműködésre, önfegyelemre, szabálytartásra és empátiára tanít észrevétlenül. Üdvözlettel: Bodó KatalinKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
