A kérdés
Köszönöm, ezt a lehetőséget, hogy itt kérdezhetek. Azt figyeltem meg a kislányomnál(októberben lesz 6 éves), hogy amelett, hogy itthon akaratos, és eléri amit akar, barátnőkkel viszont mindig megalkuvó, azt játsza amit ők akarnak, nem meri elmodani nekik, hogy ha neki valami nem jó érzés, fél hogy kinevetik. Vagy egyszerűen alul marad, és soha nem azt játszák amit ő szerete. Kicsit aggódok emiatt, mert érzem most kellene valamit erősítenem az önbecsülésén,nem a tinédzerkorban.. sokszor mondom hogy ügyes, és szép és dícsérem, nagyon szereti.. Ennek ellenére barátnőkkel már nem ilyen "bátor" Fültanuja is voltam ilyennek, hogy barátnője akaratosan kérte, hogy most mit játszanak és ő hagyta. Ilyenkor az normális, ha én közbeszólok, vagy mit tegyek? Előre is köszönöm a választ! üdvözlettel: K.LiaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Valóban, a gyermekkori önbecsülés kihat a felnőttkori életünkre, és a szülőnek kulcsfontosságú szerepe van gyermeke önbizalmának a fejlesztésében. Ennek az első lépése a feltétel nélküli szeretet, vagyis a gyermeknek tudnia kell, hogy megérdemli az Ön szeretetét még akkor is, ha néha helytelenül viselkedik. A dicséret mellett nagyon fontos a megfelelő visszajelzés a gyermeknek, amikor felhívjuk a figyelmét arra, hogy valamit rosszul csinált ezt mondhatjuk: ”Én úgy érzem, hogy…” vagy “Én úgy gondolom, hogy…” ahelyett, hogy “Te egy….”. Ezáltal a gyermeke is megtanulja, hogyan fejezze ki érzéseit és képes lesz pozitív kapcsolatokat kialakítani az őket körülvevőkkel. Az együtt töltött idő során mutassa ki törődését egy öleléssel, vagy adott helyzetben mondhatja neki, hogy ”tetszik, amit mondtál” vagy „büszke vagyok rád”. Szülőként a világos korlátok megszabása és a reális elvárások mellett bátorítsuk a gyermeket, hogy nemet mondjon a negatív környezeti nyomásokra. Az gyermeknek fontos megtanulnia, hogy tetteinek következményei vannak, akár pozitívak, akár negatívak. Segítse, hogy gyermeke tanuljon a saját a hibáiból, küzdjön a céljai eléréséért és legyen rá nagyon büszke, amikor sikereket ér el. Talán otthon nem kell a gyermekének küzdeni az akaratáért, hiszen ahogyan Ön írta „eléri amit akar”, így talán ismeretlen számára az a helyzet, amikor a barátnőket kell győzködnie, és így könnyen „alul marad”. Beszélje meg gyermekével, hogy ő mit él át ezekben a helyzetekben, amikor a barátnőkkel van, és beszéljék meg azt is, hogy hogyan jöhetne ő ki könnyebben ezekből a helyzetekből, hogyan mondhatja el a barátnőnek, hogy neki most mihez lenne kedve. Talán ez célravezetőbb lesz, mintha személyesen beavatkozna, mert attól a gyermeke önbecsülése nem növekedne, inkább azt látná, hogy egy külső személy (adott esetben a szülő) megoldja helyette a dolgokat. Kedves Lia, remélem választ kapott és kérdésére. Üdvözlettel, Látos MelindaKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
