A kérdés
Júniusban lesz 4 éves a kisfiam. Eddig tökéletesen kiegyensúlyozott, értelmes és mosolygós "kisember" volt. Pár hónapja elkezdődött a rémületes dackorszak. Eleinte csak 1-2 hiszti, nemtetszés kifejezés. Ezt az állapotot próbáltam úgy kordába tartani, hogy "gyere bújjunk össze, és nyugodj meg" közös ölelkezéssel. A helyzet viszont mára már -véleményem szerint- teljesen kritikusság fordult. 2 éves kora óta bölcsis, szeptemberben kezdte az óvodát. Ez idő alatt egyre gyakrabban felső légúti betegségbe esünk. A lényeg, hogy ilyenkor ( esetenként 4-5 nap) a nagymama vigyáz rá. Munkából hazamenet, csak a rosszat hallom. Üt-vág, dobál ami a keze ügyébe kerül. Csatatér az egész lakás, amit ér, azt dobja, ahogy csak bírja. Tiltások ellen, hangos üvöltésbe kezd, és széttipor mindent. Azt látom rajta, hogy nagyon agresszív. Ha kérem, hogy nyugodjon meg -mint ahogyan korábban még működött- ordítozik, hogy nem tudok. Ezek a hisztik és kirohanások, most már óránként jelentkeznek, bármilyen apró dolog lereagálásaként, szinte fékezhetetlenül. Próbáltuk szép szóval, kiabálással, de semmi sem vezet eredményre. Normális ez? Kiegészítve a történetet, nem "csak" a nagymamával viselkedik így, ezek a cirkuszok már mindennaposak.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Szülő! Egy gyermek viselkedésének mindig oka van. Azt kellene kideríteni, hogy mi okozza kisfiánál ezeket az agresszív kitöréseket, leginkább azt, hogy mi(k) volt(ak) az első kiváltó tényező(k). Amikor ez a viselkedésmód kialakulhatott, ez lehetett a legmegfelelőbb válasz az őt ért hatásokra, ami később rögzült. Fontos, hogy szülőként elköteleződjenek gyermekük mellett, hogy szeretnék megérteni mit és miért tesz, hogy segíteni szeretnék a kiegyensúlyozottság felé. A környezettől kapott minta jelentős: például a szülők viszonya az erőszakkal, a médiából elérhető agresszió mértéke. Próbáljanak meg az érzelmeikkel kommunikálni, ezzel is példát mutatni arra, hogyan kell megfogalmazni az aktuális lelki állapotukat: "Nagyon szomorú vagyok, mert...", "Rosszul esett nekem, amikor...". Találjanak a düh, szorongás, agresszió kiadásához egy legális formát, amit nem kell büntetni, gyermekként szabályozott keretek között tudja levezetni a felgyülemlett stresszt. Ilyen lehet például egy párna, amibe beleboxolhat. Egy nem kívánt viselkedés kioltáskor alapvető, hogy azt nem jutalmazzuk, egy büntetés is lehet jutalmazás, hiszen általa figyelmet kapott az adott cselekvés. Ha kisfiánál már egy apró előrelépést tapasztal az agresszió kezelésében, azt pozitív megerősítéssel kell fogadni. Fontos lehet még az alternatívák felkínálása a megbeszélések alkalmával, ezzel is mintát kap a problémamegoldáshoz. Ha úgy érzi, további segítségre van szüksége, keressen fel egy Önnek szimpatikus szakembert vagy a kerületi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársait! Minden jót kívánok, üdvözlettel: Bodó KatalinKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
