A kérdés
Tisztelt Cím!Két kisfiam van(3,5 évesek néhány hónapon belül).Mindkettő 1 éves kortól családi napközibe járt,ahol mindketten nagyon jól érezték magukat.A nagyobbik fiam 3,5 évesen került az állami óvodába,mert a 3 éves beiratást korainak éreztem.Nála a szobatisztaság 2 évesen következett be,2 nap alatt.A kisebbik fiam 2,5 évesen került az állami oviba(érdekelte és akart menni a tesóval).A probléma,hogy egyáltalán nem ül a WC-re (se nagyra, se kicsire, se bilire, se szükítővel, se sehogy).A WC-be belepisil, de kizárólag állva.Minden másnap elvonulva bekakil a nadrágba, majd szól, h bekakilt.Eddig azt gondoltuk, h okosodik majd és rájön, hogy ezzel nem tud "kitűnni".De valószínűleg nem így van,hanem tudatosan nem akar a WC-re ülni(belenéz, látja a kakit és mondja, hogy fújj!).Most arra gondolunk, h valami lelki, kötődésbeli probléma van,amit mi magunk nem tudunk feloldani. Mivel kicsi a gyermek,a megfelelő megoldást és szakembert keressük. Talán korai volt az óvoda?Köszönöm válaszukat!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Amennyiben úgy gondolja, hogy szakembert szeretnének felkeresni, szívesen látom Önöket rendelésemen. Az első alkalom mindig szülőkonzultáció, melyen a gyermek nélkül beszélgetek a szülőkkel. Körüljárjuk a felmerülő problémát, milyen helyzetekben jelenik meg, mi történik, hogyan történik pontosan. A gyermek részletes anamnézisét, élettörténetét is megbeszéljük. Azt is körvonalazzuk közösen, hogy milyen típusú segítségnyújtásra lenne szükség, mi a pszichológiai megsegítés célja. Ezt követi a diagnosztikai fázis, mely 2-3 alkalomból áll. Ennél a korosztálynál a szülő jelenlétében, játékos formában történik. Azt mérem fel, van-e valamilyen fejlődési elakadás, eltérés, érzelmi vagy egyéb működési zavar, ami szerepet játszhat a tünet fennmaradásában. A diagnosztikai szakaszt követően ismét konzultálok a szülőkkel, ismertetem a vizsgálati eredményeket, és az elképzeléseimet azzal kapcsolatban, hogy a tünet kialakulását és fennmaradását milyen összefüggésekben látom. Vannak olyan helyzetek, amikor a gyermeknek többször nem is kell jönnie hozzám, hanem csak a szülőkkel dolgozom, együtt próbáljuk megérteni a működési zavar hátterét, és a közösen kialakított, megtárgyalt változtatásokat ők alkalmazzák a gyermek mindennapjaiban. Ha a gyermekkel való foglalkozás is szükséges, az kicsiknél a szülővel közösen, a szülő jelenlétében történik, szülő-kisgyermek konzultáció keretében. A szobatisztaság kialakulása körüli nehézségeknek igen sokféle háttere lehet, a gyermek szokásostól eltérő szenzoros élményfeldolgozásától kezdve az akaratlan-akaratlagos izomműködések szabályozásának, kontrolljának éretlenségén keresztül a szorongásos és egyéb érzelmi-indulati zavarokig. Sok gyermeknél merőben szokatlan, egyedi összefüggésekre lehet bukkanni, ha elkezdjük megérteni, mi zavarja, mi nem jó neki, mit és hogyan szeretne pontosan. Azonban az Önök konkrét esetére reflektálva azt mondanám, hogy három éves kor előtt egyáltalán nem értékelném tünetként kisfia viselkedését. Szobatisztasága kialakulásában abszolút megfelelő ütemben halad véleményem szerint. Ugyanakkor érthető, hogy szeretnék őt zökkenőmentesebb együttműködésre rávenni az óvodában. Inkább valóban a jobb közösségi alkalmazkodás lenne az a cél, amit a felnőttek most elvárnak a gyermektől, de talán kisfia elutasítja ezeket az elvárásokat, ahogy erre Ön is utalt. A "tudatos" fogalmát kevésbé használjuk viselkedéses és pszichés tünetek kapcsán, mivel van egy hibáztató felhangja. A gyermekek inkább kifejeznek, közölnek valami olyasmit a tüneteikkel, amit még nem tudnak megfogalmazni. Ez sok minden lehet, belső feszültség vagy szenzoros túlérzékenység is, látatlanban nehéz megállapítani. Leginkább tényleg azt hangsúlyoznám, hogy egy 3. életévét még be nem töltött gyermek esetében a szobatisztaság kialakulásának sokféle sajátos menete lehet. Ezek nem feltétlenül jeleznek semmilyen komolyabb zavart.Üdvözlettel, Nádasdy NóraKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
