3 éves altatása

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Fruzsina! Köszönjük a honlaphoz küldött kérdését Noémi alvásával kapcsolatban. Azt kérdezi, miért „kezecskézve” alszik el Noémi. Feltételezhetően azért alakult ki ez a szokása, mert régebben Önök így segítették az elalvását. Lehet, hogy fájt éppen valamije, jött a foga, amikor vigasztalásul odanyújtották a kezüket, és megtapasztalva, hogy így mennyivel könnyebben el- vagy visszaalszik, maradtak vele türelmesen. Lehet, hogy eleinte Önök simogatták őt, aztán ahogy egyre ügyesebb lett, utánozta az Önök viselkedését. Vélhetően kedvesnek, meghittnek, a bizalom jelének érezték ezt az elalvási rítust, és talán még Önöknek is jólesett az a kis békés pihenés Noémi ágya mellett. Noémi tehát azért igényli a „kezecskézést”, mert ez jó neki, és mert így szokta meg. A megbeszélés ebben az elalvás előtti helyzetben nem sokat segít. Hiába érti, amit kérnek tőle, esetleg bele is egyezik, ki is választja, hogy mit vegyen magához az ágyban, de amikor jön az alvásidő, vagyis a szülőtől való elválás közeledik, akkor a felerősödik az úgynevezett szeparációs szorongás, melyet úgy tud csillapítani, hogy a kezecskét kéri. Abban valóban lehet bízni, hogy az oviban majd gond nélkül elalszik egy anyát helyettesítő, az otthont jelképező tárggyal, például egy plüssállattal, otthonról vitt párnával, huzattal. Azt persze nem tudom megmondani, hogy otthon meddig fog még „kezecskézni”, lehet, hogy magától is elhagyja, vagy a sikeres ovis elalvás után, meg lehet majd próbálni a családban is változtatni a szokáson. Az gyakori, hogy a gyermek vagy az anya kórházi tartózkodása, a bölcsőde, az óvoda megkezdése, vagyis a kényszerű elválás átmenetileg felerősíti a szeparációs szorongást. Noémi szokottnál korábbi ébredése összefüggésben lehet Patrícia megérkezésével. Lehet, hogy tart tőle, hogy kimarad valamiből, miközben alszik. Sajnos az is lehet, hogy az utóbbi időben a délutáni alváshoz, illetve a korai ébredéshez kapcsolódó stresszt is megérzi. De az is lehet, hogy a kistestvér születésétől függetlenül az alvásigénye változik, és lassan elég lesz neki egy óra alvás is délután. Az, hogy sírva ébred nem egyértelműen a fáradtságot jelenti, a „kezecskézéssel” leginkább azt fejezi ki, hogy törődésre, figyelemre vágyik. Megpróbálhatja ébredés után befejezettnek tekinteni az alvást, vigasztalja meg, ha sír, hagyja, hogy lassan ébredezzen, de ne akarja visszaaltatni, ajánljon neki olyan tevékenységet, amit szeret. Lehet, hogy esténként kell majd egy kicsit korábban lefektetni. Kedves Anyuka! Tudom, hogy minden perc ajándék, amikor a gyerekek, vagy legalább egyikük békésen alszik. Azt is, hogy mennyire nehéz lemondani arról a napirendről, ami viszonylag jól bevált már, mégis azt ajánlom, törődjön bele, hogy Noémi (mostanában) kevesebbet alszik délután, segítsen neki új ritmust találni. Bizonyára tapasztalta már, minél stresszesebb Ön, annál több feszültség ragad át a gyerekekre is, ami csak fokozza a nyűgösségüket. Az is lehet, hogy Noémi néhány nap után, ha azt érzi, hogy nem olyan központi kérdés az, hogy mennyit alszik, még egy időre visszatér a régi bevált 2 órás délutáni alváshoz. Végezetül utolsó kérdésével kapcsolatban most még nem tanácsolnám, hogy növeljék az óvodában töltött időt, részben a közelgő ünnepek, részben a 10 hetes kistestvére miatt. Ne érezze Noémi azt, hogy Patrícia miatt kell neki több időt az óvodában töltenie. Remélem, hogy az átmeneti nehézségek oldódnak! Kívánom, hogy továbbra is sok örömet találjanak az együtt töltött időben! Dr. Rostás Rita