21 hónapos kisfiú éjszakai felkelése

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, nekem úgy tűnik, hogy nincs az égvilágon semmi baj ezzel a kisgyerekkel - csak talán Önök egy kissé túl engedékenyek vele, túlságosan jók akarnak hozzá lenni - mármint abban az értelemben "túl", hogy a saját felnőtt szempontjaikat, érdekeiket nem eléggé képviselik. Induljunk ki abból, hogy Önöknek, felnőtteknek is muszáj pihenniük, és a kisfiuknak is meg kell tanulnia, hogy az éjszaka a pihenésé, és hogy alaphelyzetben (tehát ha mindenki egészséges, és az utcán sem petárdáznak) éjjel mindenki alszik, nem pedig játszik, eszik, iszik, stb. Önnek igaza van, tényleg extrém helyzet, hogy egy 21 hónapos kisgyerek (nem baba!!) végigszopja az éjszakát, miközben már szinte teljes fogsora van, amivel nyugodtan ehetne este akkora vacsorát, amivel reggelig kibírja evés és ivás nélkül. Ebből az is következik, hogy nyilván nem testi problémáról van szó (bár tekintsen rá arra is, hogy vajon elég laktató-e a vacsora - sokáig szopó gyerekeknél elő szokott fordulni, hogy egyéb ételből nem fogyasztanak eleget, ebben a korban célszerű előbb kapni a "felnőtt" ételt, és csak utána szoptatni, ha még igényli, mert az anyatej ilyenkor már nem tud fő táplálék lenni), hanem olyan problémáról, ami mögött egyáltalán nem biztos, hogy mély lelki probléma van, hanem lehet, hogy egyszerűen nem alakították ki a család szilárd szokásait. Fontos a férjével megegyezni először is, hogy mi legyen az a rend, amiben mindketten egyetértenek, és amihez mindketten ragaszkodni tudnak. Ennek - véleményem szerint - valami olyannak kell lennie, amiben egyértelműen benne van, hogy éjjel alszunk, és ha a kicsi éjjel felébred, a lehető legkevesebbet szabad vele foglalkozni. Este azonos időben, azonos rituálé szerint történjen a fürdés-vacsora-lefekvés-mesélés. Éjjel pedig abszolúte elég csak épp beszólni hozzá, esetleg betakargatni, és kedvesen, de igen röviden mondani valami megnyugtatót, hogy "minden rendben van kicsim, itt vagyunk, apa is, én is, de most aludj, éjszaka van, én is fáradt vagyok, légy szíves, hagyj aludni, visszafekszem" . Nagyon jó hír, hogy a fájdalomcsillapító nem számít semmit, és a cumisüveg sem kell, mert ez mutatja, hogy a kicsi jól van, nem fáj semmije, és vélhetőleg nem is éhes, nem is szomjas. Csak szeretne azzal az eddig meglévő szép luxussal élni, hogy az anyukája éjjel-nappal szeretetteljesen a rendelkezésére áll. Azt gondolom, hogy ennek a luxusnak érdemes most tehát gátat szabni, hogy Önök felnőttek egymással is tudjanak foglalkozni, ha a gyermek lefeküdt, megnézhessenek együtt egy filmet, vagy beszélgethessenek, szeretkezhessenek, alhassanak, stb. Fontos hogy tudja, hogy mindez nem a kisfia érdekei ellen van, hiszen a gyerek érdeke is, hogy a szülő jól legyen, a szülők kapcsolata rendben legyen. Biztos, hogy a kisfia nem fogja a változásokat ellenállás nélkül fogadni, hiszen tőle ez most önmegtartóztatást, lemondást kíván. Könnyebb mindezeket vele elfogadtatni, ha éjjel egy darabig a férje kel fel a kicsihez, tőle jobban el fogja fogadni a kisfiuk, hogy éjjel nincsen szoptatás, és egyébként is, az apák többnyire könnyebben képviselik a (szeretetteljes) "szigort". A lényeg tehát, hogy a kisfiának "ne érje meg" éjjel fent lenni, ne történjen éjjel semmi érdekes vagy jutalmazó - hiszen ha Ön éjjel mindig megszoptatja, amikor ő felébred, akkor lényegében jutalmat kap azért, hogy felébredt. Biztos tiltakozni fog eleinte, ha a szokásos jutalom elmarad, de hosszabb távon mindannyian jobban járnak, ha kiküzdik, hogy az este a felnőtt tevékenységeké, az éjjel pedig az alvásé legyen. A játék, az evés-ivás, az ölelés pedig maradjon nappalra. Üdvözlettel: Biró Eszter