17 éves fiú

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya! Valóban nagyon nehéz, érzelmileg megterhelő lehet átélni a fia kamaszodása kapcsán felmerülő nehézségeket. Először fontos megértenünk, vajon mi váltotta ki ezt a heves lázadó viselkedést, mióta áll fenn a probléma -mindig is voltak nehézségek a tanulás és az otthoni rendszabályok kapcsán, vagy ez újdonság? Utóbbi esetben vajon mi válthatta ki, mi "célt szolgálhat"? Gondolhatunk rá a lázadás egyik eszközeként, de jelezhet a háttérben megbúvó komolyabb lelki nehézségeket, konfliktust, esetleg egy ki nem mondott igényt a törődésre, hogy vele foglalkozzanak, róla gondoskodjanak, melyet csak így tud elérni. Emiatt nagyon fontos, hogy beszélgessen a fiával, hagyjon neki teret, hogy kifejezhesse aggodalmait, esetleges rossz érzéseit és az is előrevivő lenne, ha a tanuláson és szabályokon kívül az érzéseiket kölcsönösen meg tudnák fogalmazni egymás felé. Gondolok arra, hogy anyai kétségbeesését, tanácstalanságát, aggodalmait kifejezhetné, és meghallgathatja, fia hogyan érzi magát, mit gondol az otthoni szabályokról. Fontos lehet kiemelni, hogy egy közel felnőtt fiú lassan elkezdhet felelősséget vállalni döntései, tettei felett. A nem-tanulás is egy döntés... rossz döntés persze, aminek következményeivel fiának kell számolni, ezt tudatosíthatja benne - persze nem fenyegetőzve, hanem a legnagyobb jóindulattal és gondoskodással. Az otthoni szabályok, keretek nélkülözhetetlenek, viszont segíthet, ha most, ebben a szorult helyzetben kompromisszum-kész: alkossák újra a szabályokat közösen, beszéljék át, melyik mi célt szolgál, azt a célt hogyan lehetne úgy elérni, hogy mindenkinek kevésbé "fájjon". Nyilvánvalóan most nagyon a tanulás van a fő fókuszban, de ha igyekszik ettől kicsit eltávolodni, felülről, madártávlatból rátekinteni, egész más rálátást nyer a helyzetre - ami így már nem is annyira a tanulásról, hanem egészen más, kamaszos igényekről, szükségletekről szól. Előfordulhat, hogy fia elzárkózik a beszélgetés elől - valahol ez is a lázadás eszköze, valamint a saját döntés és kontroll fontosságát mutatja. Fogadja el ezt, mint egy újabb döntést. Lehet nem beszélni róla most, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy amikor csak szeretne, visszatérhetnek rá. Ahogy kicsit tágulnak a keretek, és a fia is érezni fogja, hogy neki is van döntése, enyhülni fog a helyzet. Ha pedig úgy érzi, nem jut előbbre, érdemes lehet szakember segítségét kérni, akivel néhány alkalom alatt átbeszélve rálátást nyerhet az elakadás mibenlétére és hasznos kommunikációs és nevelési stratégiákkal vérteződhet fel. A legfontosabb tudnia, hogy akármennyire is lázad, a biztos bázist úgyis Ön jelenti számára, így igyekezzen gondoskodásáról, figyelméről, törődéséről biztosítani, és elfogadni őt úgy, ahogyan most van. Változni fog!