14 éves fiú dühkitörései

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Tisztelt Édesapa! Nehéz egy tünetet, jelenséget csak úgy önmagában szemlélni, és adni rá egy megoldást. A pszichológiában nagyon ritkán működik ez az egyenes tünet-gyógymód összefüggés, mint ahogy a testi orvoslásban pl lábtörésre egyértelműen begipszelést szoktak javasolni. A mi szakmánkban inkább azt a gondolatot tartjuk szem előtt, hogy van egy ember (gyerek), és neki van egy problémája. Vagy van egy család, és nekik van egy problémájuk. Ahhoz, hogy a problémát, jelenséget, tünetet megértsük, először meg kell ismernünk azt a személyt vagy családot, aki vagy amely ezt a problémát hordozza. Dühkitörései sokféle okból lehetnek valakinek. Van ezeknek az eseményeknek egy idői lefutása is. Fontos lehet, hogyan épül fel egy ilyen eseménysorozat, mi vezet idáig, mi zajlik a résztvevők fejében és érzéseiben, hogyan váltanak ki egymásból különféle reakciókat, amitől eszkalálódik a helyzet. Tehát biztos vagyok benne, hogy a helyzetük egyedi, és az Önök megismerése nélkül nem is érthető igazán. Ami szerintem mindenképpen jó lehet: Amikor éppen nyugodt, oldott hangulatban vannak együtt a fiukkal, hozzák szóba ezt a témát. Elsősorban a saját érzéseiket fogalmazzák meg, és ne kezdjenek el vitatkozni azon, hogy konkrétan mi történt. Utána hallgassák meg, hogy ő mit mond erről, hogy élte meg ezeket az eseményeket. Hátha kiderül valami konkrétum, ami őt ennyire zavarja vagy idegesíti, és akkor annak a megoldásán tudnak együtt dolgozni. Például ilyen beszélgetésre gondolok, hogy: "Péter (kitalált név), a múltkor nagyon dühösnek láttalak, ökölbe szorult kézzel kiabáltál, fenyegetőztél. Engem ez nagyon megviselt. Szeretném megérteni, hogy ez miért történik. Kérlek, mondd el, mi az, ami miatt ennyire dühös lettél." Fontos, hogy ezt a beszélgetést higgadt, nyugodt légkörben folytassák. Ne vádaskodjon. Hallgassa meg, mit mond a gyermek. Ha pl a fia ilyesmivel válaszol, hogy "Mert ti sosem hagytok békén", akkor ne kezdjen el vele vitatkozni, hanem nyugtázza, hogy meghallotta és megértette őt. Válaszoljon például így neki: "Tehát úgy érzed, hogy túl sokat zavarunk téged." És innen lehet tovább folytatni a beszélgetést: konkrétan mit érez ő zavarónak, Önök mit éreznek zavarónak. Ezekből a beszélgetésekből nagyon jó problémamegoldások szoktak kikerekedni. A lényeg, hogy beszéljenek egymással, mondják ki, mit éreznek problémának, és hallgassák őt is meg. Mindezt úgy, hogy ne vesszenek közben össze. Ha gondolják, keressenek fel egy szülőkonzultációra, szívesen segítek. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra