A cikk első része itt olvasható
Első lépések a terápiában
Az újonnan létrejövő terápiás intézmények népszerűsége olyan gyorsan nőtt, hogy pillanatok alatt túlzsúfoltság keletkezett bennük, és így újra elveszett a szem elől a cél: a betegekkel szemben tanúsított emberi bánásmód, az odafigyelés, az orvos figyelme és törődése.
Bár a cél nemes volt, visszatekintve a pszichiátria hátborzongatóan kezdetleges kezelési módszerei láttak napvilágot ebben az időszakban, amelyekről csak az idő tudta bebizonyítani, hogy hatástalanok, vagy ne adj' isten ártanak.
Ekkor már sejtették, hogy az agy képezi a mentális események és folyamatok középpontját, de nem tudták még hogyan befolyásolják annak működését. Emellett azonban fennmaradtak olyan bizarr nézetek is, amelyek a nemi vágyat okolták mindenféle hisztérikus és torz mentális reakcióért, és a pszichiátria a gyógymódot a nemi szervek csonkolásában jelölte meg.
Deviancia a pszichiátria területén
Mai szemmel hihetetlennek tűnik, de egy Dr. Wagner-Juaregg nevű orvos még Nobel-díjat is kapott 1927-ben a munkásságáért, amelynek során maláriával fertőzte meg a pszichiátria betegeit, mert azt gondolta, hogy a betegséggel járó láz helyre billenti a lélek működését.
A XIX. század végére azonban jelentősen visszaszorult a kényszer és a kényszerítő eszközök alkalmazása. Teljesen nem tették félre, mert voltak esetek, amelyekben más kiutat nem láttak, de az is megfogalmazódott a pszichiáter társadalomban, hogy a betegek kínzása nem célravezető gyógymód.
A XIX. század végén és a XX. század elején életek azok a kiemelkedő elmék, akik a bemutatott táptalajon megalapozták a modern kori pszichiátria kialakulását. A következő részekben velük foglalkozunk majd.
Komment írása