Assmann (1999) megkülönbözteti a kollektív és az egyéni emlékezetet. Szerinte az egyéni emlékezetet az alapja a társadalmi emlékezetnek, de az egyén emlékezetét a társadalom nagyban befolyásolja, mivel az emlékezet tartalmát, mindig a csoporton belüli interakciók és viszonyrendszerek határozzák meg, így egy csoport tagjainak az emlékei eltérők lehetnek, de ugyanarra a közös alapra épülnek. A csoport tagjai ezeken az emlékeken keresztül tudnak a saját múltjukhoz kapcsolódni, melynek a rekonstrukcióját, mindig az aktuális körülmények módosítják. Assmann szerint maga az emlék a társadalmi kommunikáción keresztül marad fent, vagyis, ha egy eseményről megszakad a társadalmi kommunikáció, akkor az elvész, tehát elfelejtődik.
Assmann (1999) szerint a kollektív emlékezet mindig konkrét eseményeket tartalmaz, így konkrét személyekhez, helyszínekhez kötődik. Ennek megfelelően a kollektív emlékezet térben és időben kötött, vagyis térben a csoport által belakott helykehez kötődik pl. törzsi vadászterület. Ezek szimbolikus jelentéssel töltődnek fel, mivel szorosan kötődnek a csoport identitásához. A kollektív emlékezet kijelöli magának a csoportnak is a határait, mivel csak a csoporttagoknak van meg az a speciális értelmezésük, ahogy ők értelmezik a saját múltjukat, amihez érzelmileg is kötődnek.
A kollektív emlékezet mindig rekonstruktív, vagyis a múlt emlékeinek az előhívását mindig az aktuális igények határozzák meg, vagyis a múlt folyamatosan újra szerveződik, illetve ezáltal befolyásolja a csoport jövőbeni cselekedeteit. pl. őskeresztények, akik Jézus élete során még nem rögzítették írásában az eseményeket, csak a halála után kb. 100 évvel kezdték utólag leírni.
A történelem a kollektív emlékezet egy sajátos formája, melynek jelentős identitás formáló hatása van pl. iskolai történelem oktatáson keresztül. A fentieket figyelembe véve a kollektív emlékezet a csoport identitáshoz szorosan kötődőd fogalom.
Assmann (1999) szerint a kommunikatív emlékezet kb 80-100 évre és 3 -4 nemzedékre terjed ki és a generációk változásával folyamatosan változik a tartalma is, mivel a közelmúlt eseményeit tartalmazza. A kommunikatív emlékezet szempontjából az idő faktor kritikus, kb. 40 évvel az adott esemény után fogalmazódik meg az az igénye, hogy a csoport tagjai rögzítsék az eseményeket, illetve átadják a következő nemzedéknek. Ekkor még a csoporttagok egyenlő mértékben osztoznak az emlékekben még nincsenek csak ezzel az egy témával speciálisan foglakozó művek, emberek. A kulturális emlékezet a múlt szilárd pontjaira összpontosul olyan eseménykere, melyek már letisztázódtak beépültek a csoport identitásba, azaz formálják az identitást. Ezekre az eseményekre a csoport gyakran rituális keretek között emlékezik, pl. vallási ünnepekor. Ezek az emlékek nagyon messzi, távoli múltra is visszanyúlhatnak, illetve speciális hordozókhoz kötődnek pl. történelemkönyv.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása