Aronson (2008) szerint az agresszió egy olyan cselekvés, mely szándékosan okoz másnak lelki, vagy testi fájdalmat, egyes estekben nem fájdalmat, hanem kárt generál. Az agresszió lehet fizikai és verbális attól függetlenül, hogy elérte-e a célját. Pl. a gyermekét pohárral megdobó szülő akkor is agresszíven viselkedik, ha nem sikerül a gyermekét eltalálnia, aki védekezésképen félreugrik. Mivel a szándékosságon van a fő hangsúly, emiatt a föntebbi példa agresszív cselekedetnek minősül. Viszont nem minősül agresszív cselekedetnek, ha egy autóvezető véletlenül elüt egy gyalogost. Az agresszió két fajtáját különíthetjük el, melyek az elleneséges agresszió és az instrumentális agresszió. Az ellenséges agresszió olyan agresszív cselekedett, melynek a célja a fájdalom okozása. Az instrumentális agresszió eszköze maga az agresszív cselekedet pl. testi fájdalom okozása, de a célja valami más. Ennek a célnak az eléréséhez használja az agresszor magát a fájdalom okozást pl. durva szerelés egy foci meccsen.
Aronson (2008) szerint a filozófusok régóta vitatkoznak arról, hogy az agresszió velünk-született, vagy tanult viselkedési forma. Freud is sokat foglakozott ezzel az Érosz (életösztön) és a Thanatosz (halálösztön) elmélete megalkotása során, illetve azzal is, hogy a társadalom hogyan fékezi meg a Thanatosz eluralkodását az egyénekben. Aronson szerint a társas interakciók jelentős hatással bírnak az emberi agresszióra. Egyes törzsi csoportok esetében szinte alig érhető tetten az agresszív viselkedés, míg a mai modern társadalmak jelentős összegeket fordítanak az agresszív viselkedési forma elterjedésnek a meggátlására pl. iskolai lövöldözések visszaszorítása. A csoporton belül az agresszív viselkedés jelentős módosulásokon mehet keresztül, ha a külső környezeti feltétételek megváltoznak pl. egy eredetileg békés indián törsz rövid időn belül az egyik legharciasabbá és legkegyetlenebbé vált, amikor más törzsekkel kezdtek konkurenciaharcot folytatni, azért, hogy ki kereskedhessen az európai telepesekkel.
Aronson (2008) szerint az erőszakkos cselekedetek formái egy országon belül regionális szinten is különbözhetnek. Pl. az USA déli államaiban élők sokkal inkább készen állnak arra, hogy akár fegyverrel is megvédjék a saját tulajdonukat, becsületüket. Ennek kulturális és történelmi oka is van, vagyis délen elterjedt volt a hordozható és ezáltal könnyen ellopható tulajdon forma pl. páasztor esetében a marháit viszonylag könnyen el lehetet lopni, míg egy északi farmer egy évi termését már nehezebben. Emiatt vált fontossá, hogy a déli pásztorokról olyan hírek terjedjenek el, hogy foggal körömmel ragaszkodnak a saját tulajdonukhoz és azt akár erőszakkal is megvédik.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása