Search a listing

Viselkedészavar 2.

Biró Eszter
Biró Eszter 2014. szeptember 3.

A kérdés

Tisztelt Hölgyem / Uram! Két hete kértem már segítségüket egy témában, Viselkedészavar volt a címe. (https://pszichologuskereso.hu/valasz/viselkedeszavar *Admin) Nem kértük egyenlőre szakember segítségét, hanem magunk próbáltuk megoldani a helyzetet. Egy párkapcsolati tanácsadó könyv segítségét vesszük igénybe, Eva-Maria Zurhorst, Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz a címe. A könyv első felének a végén tartunk, ebben a részben a kíméletlen problémafeltárás történik meg. A feleségem véleménye szerint én nem köteleződtem el mellette 100 %-ban, valamint időközben a külvilág felé fordultam. Én elkötelezettnek érzem magamat mellette. Azt is kiderítettük, hogy rengeteg dolgot, ami egy kapcsolatban a Nő feladata lenne (pl napi bevásárlás itt-ott, ebédet egyedül vittem haza, stb..) én intéztem, olyan címszó alatt, hogy gyorsan elintéztem. Ezzel napi kb másfél órát töltöttem. Ezáltal Ő azt érzi, hogy próbáltam elzárni a külvilágtól, miközben én egyedül intézkedtem szinte mindent, a külvilág felé fordulva. Ezzel egyet is értek, ezt a felállást megváltoztattuk, visszakerültek a feleségemhez azok a dolgok, amik egy "átlagos" családban a Nő feladata. Itt tartunk a feltárásban. Mindeközben a viselkedészavarom az utóbbi két hétben mindent elborít, lassan nem tudunk úgy bemenni sehova, se boltba, se sehova vagy kimenni az utcára, megnézni egy filmet anélkül, hogy én ne zavarodjak össze hölgyeket látva. Az a gondolat ült teljesen belém, hogy biztos nem tudok viselkedni, és belül csak arra gondolok, hogy a feleségem a viselkedésemet figyeli. A gondolat be is teljesíti önmagát, szinte folyamatosan zavart vagyok. Minden nap, folyamatosan a probléma megoldására koncentrálunk, sokat veszekedünk közben, vitatkozunk. Talán túl erőltetve tesszük, és kellenének olyan napok, amikor megpróbálunk nem erre koncentrálni? Mert egymás szeretete jelen nagyon van amikor nem figyelünk a problémára, az érintésekből, ölelésekből egyértelműen érezhető. Szeretem a feleségem, mindent megteszek, hogy megtartsam, de a görcsös erőlködéssel, és az önbeteljesítő félelmekkel egyre rosszabb a helyet. Vagy ez a gyógyulás jele? Köszönöm előre is segítségüket.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Uram, mielőtt elgondolkodtam volna jelenlegi levelén, visszaolvastam korábbi kérdését. A levelei alapján megértettem, hogy Ön, vagy Önök azt tekintik a probléma lényegének, hogy Ön zavarba jön, amikor fiatal nők társaságában van, vagy akárcsak filmen látja őket. Valahogy az a kényelmetlen érzésem van, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy ilyenkor zavarba jön. Nagyon súlyos kifejezéseket használ ("zavart vagyok", "viselkedészavar"), ezeknek az eredeti, pszichológiai jelentése nagyon komoly pszichés (betegség)állapotra utal. A leírtak alapján pedig egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy Ön beteg volna, de még abban sem, hogy ez a kényelmetlen érzés, amit nők jelenlétében él át, a probléma igazi lényege. Úgy értem, hogy mondjuk ha valakinek gyakran fáj a feje, akkor igen sokszor derülhet ki, hogy nem a fejének van baja, hanem pl. a vérnyomása magas. Vagyis a párkapcsolati problémák (de igaz ez bármilyen pszichés problémára) megoldásának legelső, igen fontos kérdése az, hogy nagyon pontosan és lényeglátóan megragadják, hogy mi a probléma valójában. Ezzel kapcsolatban a levele alapján csak feltételezéseim, vagy még inkább, kérdéseim lehetnek. Az első, ami eszembe jut, hogy vajon Önök a feleségével hogyan vannak a házastársi szexszel, ezzel mennyire elégedettek, mennyire esnek egybe igényeik, stb. Az említett könyv címével feltétlenül vitatkoznék (nem mindegy, kivel élünk!), de abban messzemenően egyetértek, hogy egy jó kapcsolat alapja a jó önismeret, és az, ha mindkét fél jóban van saját magával. Nem tudom, ezen a téren hogy vannak - vajon nem azért jön-e Ön zavarba, mert az önértékelése nem elég "izmos"? Ha ebben is van igazság, akkor még az is lehet, hogy a problémáik egy része ugyan a kapcsolatukban jelenik meg, de talán nem ott keletkezik, hanem "hozták magukkal". Jó dolog, hogy önsegítő könyvet olvasnak, de azzal nem értek egyet, hogy (ha jól értem) egy az egyben követik az abban leírtakat. Inkább ötletadónak kellene tekinteni, olyannak, ami új szempontokat hozhat a kapcsolatuk újragondolásához. Tudja, ami jó az egyik embernek, párnak, az nem biztos, hogy ugyanabban a formában jó egy másik személynek vagy párnak. A jó pszichológusi segítség is feltétlenül személyre szabott, konzervből nem szabad dolgozni. Az a javaslatom, hogy keressenek fel egy pár- és családterapeuta szakembert. Már néhány alkalom is kimozdíthatja Önöket ebből a helyzetből, ami igencsak patthelyzetnek látszik, hiszen mindeközben Ön nem jobban van, hanem inkább kényelmetlenebbül érzi magát. A jó párterápia nem fogja csorbítani az Önök önállóságát, sőt, megnöveli azt, és segít abban, hogy a problémák helyett a kötődés és a szeretet juthasson érvényre, mert segíti a lényeglátást, és a nehézségek hatékony kezelését. Üdvözlettel: Biró Eszter

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató