A kérdés
Tisztelt Doktor Úr, Nő! Két gyerekes pár vagyunk több mint 10 éve házasok. Múlt év végéig azt gondoltam, hogy rendben vagyunk. Egy nap kérdeztem Tőle, hogy szeret e? Azt mondta nem tudja. Azt mondta, hogy az évek alatt összegyűlt meg nem beszélt problémák miatt már talán nem is szeret. Ő szerinte adott jeleket és ezeket nem vettem észre. Ez után próbáltam mindenben javítani (több házimunka, gyerekekkel többet foglalkoztam, figyeltem Rá). Fél év után azt mondta ez neki nem jó az egész már késő, nem akar velem közös programokat. Szerinte más az utunk. Én könyörögtem, hogy még egy esélyt adjon már, hiszen az mindenkinek jár. Ő azt mondta, hogy már nem szeret csak mint a gyerekek apját, el akar menni. Fogta magát el ment a gyerekekkel. Azt mondta nem akar velem beszélgetni sem párterápiára menni, szerinte késő. A gyereknek azt mondja, hogy szeret mert moziba is el jött velünk. Próbálok egy szóba, vagy egy mozdulatba valami biztatót látni de teljesen hűvös, diplomatikus. Mit tehetnék még?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Igen nehéz helyzetben van, hiszen nagy vesztesség érte . Azt gondolom, hogy a legnehezebb az, hogy úgy érte a vesztesség, hogy nem volt felkészülve rá, majd miután változott a kialakult helyzethez képest, az sem lett figyelembe véve, tehát valamilyen szinten becsapódott, hiszen a párja már jóval előbb döntést hozott, még akkor , amikor Ön nagyban reménykedett. Úgy látom mind ezt is képes félre tenni, csak hogy újra együtt lehessen vele. Nem lehet tudni, hogy a párjában mikortól alakult ki az ellenállás, lett neki sok minden, a háztartás a gyerekek...de úgy tűnik, hogy elég sokáig magában őrlődött , majd reménykedett abban, hogy ezt Ön majdcsak észreveszi, Ön észre is vette, de akkor , amikor a másik félben kihalt a remény. Magyarán elbeszéltek egymás mellet, nem jól olvasták egymás jeleit és nem időben tették ezt. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha mindketten motiváltak lennének a változtatásra, de sajnos nem ez a helyzet. Egy mondat ütötte meg a fülemet, hogy a párja a gyerekek felé mást közvetít. Véleményem szerint erről az oldalról lenne érdemes megfogni a dolgot, hiszen a gyerekek nagyon fontosak neki és a gyerekeknek nagyon rosszat tesz, ha nem egyértelműek a dolgok, ha sok a titok, érzelmi kavar. Erről érdemes lenne beszélni, akár szakember bevonásával is, de csak úgy maguk között is. Lehet, hogy ezen a vonalon keresztül letisztázódnának más sérelmek is és megszületne egy egyértelmű döntés, hiszen addig a vesztességeket sem lehet elfogadni és újfajta életet kialakítani. A gyerekeknek semmiképen sem jó, ha az anyjuk ellenállásban, haraggal telítve éli az életét. Az egész probléma úgy alakult ki, hogy nem lettek kimondva, megfogalmazva fontos dolgok, a megoldás az lenne, hogy most megtanuljanak egymással beszélni, hogy hogyan fogja erre rávenni a feleségét, azt már Önre bízom, talán ha biztosítja arról, hogy a gyerekekről szeretne beszélni és tartja is magát ehhez, könnyebb lesz elkezdeni. Jó ha figyelembe veszi, hogy egy mélyen megsértett, magába zárkózott emberről van szó. Sajnálom a kialakult helyzetet, kívánom, hogy első körben sikerüljön beszélgetniük. Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz