válság?

A kérdés

20 éve vagyunk együtt a férjemmel, 2 gyerekünk van. Idén január elején beismerte, hogy szerelmes és viszonya van egy kolléganőnkkel, aki majdhogynem a barátnőm is volt. 25 évvel fiatalabb, mint a férjem, 30 éves. Volt némi sejtésem, de mivel jóban voltunk, beszéltünk is erről, mindig sikerült elaltatni a kétségeimet. A nő rútúl átvert, sokszor volt nálunk, kedveskedett a gyerekeimnek.... Én úgy éreztem, hogy jó a viszonyunk a férjemmel, szeretem, szerettem, nem voltak nagy veszekedéseink.Mindenben támogattam, szakmailag is, igyekeztem nyugodt légkört teremteni itthon. Miután bevallotta, felmerült az elköltözése is, de aztán maradt. Azt ígérte szakítanak,mert szeret minket. Talán így is történt. Én szeretnék erről beszélgetni, nagyon bizonytalan vagyok. labilis a lelkiállapotom. Ő kerüli a témát, nagy nehezen válaszol. Elvált már, és a két előző gyerekével megszakadt a kapcsolata. Majd sok év múltán a lányával újra lett, akit nagyon szeretek. Úgy tünhetne, hogy szép véget ér ez az ügy, én mégis bizalmatlan vagyok vele, érzem, hogy nem őszinte. Elnyomja magában az érzéseit. Eleinte türelmesen viselte , hogy kérdezgetem, esetleg kiborulok, de mostanában sokszor bánt. Olyanokat mond, hogy én nem törődtem vele, nem értékeltem azt, amit értünk tett. Miért nem akkor mondta, ha bántotta valami? Én mondtam neki, hogy a megcsalást meg tudom bocsátani, de segítenie kell. Ami nagyon fáj, hogy nem látom a megbánást, nem érdekli vagy úgy tesz, hogy szenvedek. Nem kényszerítettem arrra, hogy maradjon, ő döntött így. Szerintem sajnos ésszerű döntést hozott. Gondolom az érzelmek megmaradtak. A gyerekeket is megviseli ez az ingadozó állapot, amit látszólag én generálok azzal, hogy gyakran szóba hozom a témát, szomorú is vagyok néha, máskor jól vagyok. Azt érzem, nem közösek a céljaink a jövőt illetően. Én beszélgetnék vele, de ő nem akar. Ha nyugis vagyok, nem hozom szóba, akkor minden happy, mintha mi sem történt volna. Neki. Nekem akkor sem. Időként elmegyünk kettesben fürdőbe, ott nagyon jó, szeretget, bókol. Itthon is van erre példa, jó a szexuális életünk is, sőt a megcsalás alatt is jó volt. Most ellbizonytalanodtam. Nem tudok így békét teremteni itthon. Lelkiismeretfurdalásom van a gyerekek miatt, ő persze nem csinál jelenetet, igaz szinte itthon sincs, ha meg igen, akkor fekszik. De jó apa, az is volt. A lányom 15 éves, nem tudja feldolgozni, hogy el akart minket hagyni. Vele nem tud erről beszélni, csak néha, ha dühös, kiabál vele, és attól fél, hogy utálni fogja. Nem tudok nem őszinte lenni vele, mert nem hiszi el, ha azt mondom, minden rendben van. Szerintem ezek az elfojtott lelki problémák okoznak nálunk betegségeket: bőrkiütés, köhögés, gyomorfájás... Kérdem, mit tegyek? Szeretném, ha rendbejönne a házasságom, időnként hiszem is, de képtelen vagyok megnyugodni. Mit nem csinálok jól? Köszönöm előre is !