A kérdés
Jónapot. Gábornak hívnak és 7 éve házasodtam meg. A mai napon már csak a házasságom romjain jár a fejem és a 4 éves kislányomon. a nejem szeretne elválni kihez én még érzelmi szállakkal fűzödöm. Sokszor fog el a sírogörcs,és nem tudom valahogy a kezemben tartani a családott. Nekem mindedn a család volt. Nem kocsmáztam,munka után első utam haza vezetett. Nejem titokban barátkozott ,mert egy kicsitt féltékeny tipus vagyok.De tőbbszőri lebukása után mindig megigérte hogy öszinte lesz,és elmond mindent . nem így történt. Most tartunk a válásnál. de nem tudom feldolgozni ezt az egészet. Nem tudom mihez kezdjek. Beszélni nem tudok róla senkinek mert szégyen ként élem meg az egészet. Segítségét előre is köszönöm. Üdv: Módi GáborA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gábor! Nagyon sajnálom a helyzetet, melybe került! Biztos vagyok benne, hogy nagy veszteségként éli meg a válást, ami teljesen érthető, és egyáltalán nem szégyen! Egy párkapcsolat mindig két emberen múlik. Ha Ön úgy érzi, hogy mindent megtett kapcsolata megmentéséért, és ez mégsem sikerült, az nem csak az Ön kudarca. Az is lehet, hogy Önök alapvetően nem illettek össze. Míg Önnek mindene a családja volt, a felesége számára más dolgok is fontosak lehetnek. Ezzel együtt leszögezném, hogy ha egy házaspárnak problémái vannak, nem a megcsalás a megoldás azok orvoslására! Levelében azt nem említi, hogy mióta érzi kapcsolatuk megromlását. Kérdés, hogy az Ön féltékenysége mennyire volt kezdetben megalapozott, illetve hogy Önre ez korábbi kapcsolataiban is jellemző volt e. Amennyiben igen, úgy érdemes lenne elgondolkodnia ennek okán. Ha féltékenységét felesége viselkedése váltotta ki, akkor, mint azt a jelenlegi helyzet is mutatja, valószínűleg párja nem tud érzelmileg elköteleződni, vagy számára valami hiányzott ebből a kapcsolatból, lehet, hogy már a kezdetektől. Úgy tűnik, hogy Önök között már hosszú ideje, (vagy talán soha) nem működött az őszinte, bizalomra épülő kommunikáció, vagy egész egyszerűen nem figyeltek egymás VALÓDI igényeire, szükségleteire. Próbálja meg levonni a történtekből a tanulságot, és megérteni, hogy mi vezetett a váláshoz, hogy a jövőben ugyanazt a hibát ne kövesse el még egyszer. A válás, mint veszteség, egyfajta gyász, melynek feldolgozása sok időt vesz igénybe, hasonlóan a valódi gyászfolyamathoz. Ezért adjon magának időt! A kislányuk érdekében pedig talán az lenne a legjobb, ha békében, indulatok nélkül tudnának elválni. A jövőben is töltsön gyermekével annyi időt, amennyit csak tud. Erre mindkettőjüknek szüksége van! És bár most szégyenként éli meg a válást, hosszabb távon sokat segítene, ha lenne olyan barátja, akivel tud a történtekről beszélgetni. Az is segíthet, ha olyan emberrel osztja meg szomorú tapasztalatait, aki maga is átesett hasonlón. Sok erőt és kitartást kívánok a történtek feldolgozásához, és élete új szakaszának kezdetéhez! Üdvözlettel: Kégl ViktóriaKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz