A kérdés
Tisztelt Doktor Úr/ Doktornő! Egy olyan párkapcsolatban élek, ahol már induláskor egy közös célra tettünk fel mindent. Ez pedig a mindkettőnknek a vágya egy gyermek. Ez hamar meg is valósult, mert meg is született a kislányunk, akit mindketten imádunk és az egész kapcsolatunk központi része. Sajnos a párommal való viszonyom már nem ennyire felhőtlen. Ő a kezdetektől fogva mint ember és társ szeret, ezért is akarta velem bevállalni a gyermeket. Tudta, hogy jó apa és társ leszek és mindent megteszek értük. Én teljes értékű szeretetet érzek iránta, mint mentálisan, mint testileg szükségem van rá. Sajnos ez egyoldalú. Ez engem nagyon zavar és egyre nehezebben tudom kezelni ezt a problémát. Kettőnk közül csak én érzem úgy, hogy ezt meg akarom oldani, mindig én hozom fel a témát, amit nagyon gyorsan félre is söpör. Mostanában az eszem kezdi átvenni az irányítást és egyre többször gondolok arra, hogy ezt így abba kéne hagyni. Mindenhol csak a gondokat látom és kezdek szétszakadni.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, amit kérdez, azért nehéz ügy, mert - ahogy írja - a kapcsolatuk középpontjában valójában nem maga a kapcsolat volt, hanem annak a célnak az elérése, hogy gyermeket hozzanak a világra. Amire szövetkeztek, abban nagyon-nagyon sikeresek is, a kislány itt van, szeretik, örülnek neki és a szülőségüknek. A kölcsönösen kielégítő és örömteli szexuális kapcsolat, és az intimitás egyéb formái - ha jól értem -, régebben nem volt annyira fontos és központi az Ön számára, mint most, mert akkor felülírta ezeket a gyermek utáni vágy. Abban eléggé biztos vagyok, egyetértek ebben Önnel, hogy ezt csak a párjával együttműködve, közös akarattal lehet létrehozni, megerősíteni. Sajnos ha a párja nem nyitott erre, akkor Önnek vagy egyedül kell döntenie, hogy marad-e a kapcsolatban, vagy sem; illetve hogy vár-e türelemmel, hogy a párjában is megérik-e ez a kívánság. Nem tudom, a kislányuk mennyire pici. A (szexuális) intimitásra való igény teljesen jól működő kapcsolat esetén is nagyon különböző lehet, amikor az anya még küzd azért, hogy a szülés által megváltoztatott testét elfogadja, ha a baba/kisgyerek éjszakai ébredései miatt keveset alszik és fáradt, és egész napját kisgyerekek és pelenkák között tölti, és ha ráadásul a szexualitás körülményei sem annyira nyugodtak, mint voltak korábban, mikor nem kellett fülelni, hogy a gyermek nem ébredt-e fel közben. Azért mondom ezt is, mert jó lenne szétválasztania azt, ami minden fiatal szülőpár életében fellépő probléma, és azt, ami abból fakad, hogy gyermekvállalásra szövetkeztek elsősorban. Különben meg azt is gondolom, hogy Önből nem teljesen az ész szól, hanem a kétségbeesés is: hiszen ha a kapcsolatot megszakítja, akkor a gyermekével is nehezebb lesz a kapcsolattartás, tehát még az eredeti cél "kivitelezése" is sérülhet. Vagyis azt javaslom, hogy ne akarjon gyorsan dönteni, adjon időt önmaguknak, ha nehéz is. Hátha van, vagy legalábbis lesz remény a változásra. Ha mégsem, még mindig el lehet válni, ami - ezt elismerem, persze - szintén nem elképzelhetetlen, és nem is feltétlenül rossz megoldás. De szerintem talán nem "elsőkörös". Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz