Tic

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Szülők! Nagyon pontos leírást adtak a megfigyelt tünetekről! Tulajdonképpen tipikusnak mondható az Önök által tapasztalt hullámzás (felbukkanó és eltűnő tic-ek), valamint a változékonyságuk is (újabbak jelennek meg, mások elmaradnak). Szintén fontos megfigyelés, és jellemző a tic-ekre, valamint az összetettebb Tourette-szindrómára, hogy stresszhelyzetben, de akár csak izgatottság, sőt unalom hatására, gyakrabban fordulnak elő. Az egyszerű tic-eket (akaratlanul, ismétlődően fellépő mozgások vagy hangadások) és a motoros és vokális tic-ekkel is együttjáró Tourette-szindrómát alapvetően genetikai eredetű állapotnak tekintjük, melyet környezeti hatások (pl. stressz, izgalom) befolyásolhatnak. Azaz megjelenéséről senki és semmilyen környezeti hatás nem tehet, gyermeküknek valószínűleg van egy genetikai hajlama erre, ugyanakkor a tic-ek megjelenését és gyakoriságát, valamint a kisfiú lelkiállapotát nagyban befolyásolhatják a környezeti tényezők, így például a nagy zaj, egy fárasztóbb nap, vagy kortárs kapcsolati feszültség az óvodában. A kisfiuk ezeket nem szándékosan csinálja, és épp ezért nem is tudja abbahagyni, bár előfordulhat, hogy idővel megtanulja egy kis időre elnyomni, de utána szüksége lehet arra, hogy "kitikelje" magát. Elsőként fontos lehet kizárni, hogy valamilyen más, akár egészségügyi állapot áll a tic-ek mögött, ezért érdemes lenne neurológiai kivizsgálást kérni. Ezt követően, ha feltételezhető, hogy pszichiátriai/pszichológiai problémával állunk szemben, akkor érdemes ilyen irányban segítséget keresni. Ezen a területen is fontos a gondos kivizsgálás, mert a tic-ek számos más tünettel vagy zavarral társulhatnak, például kényszerbetegséggel, vagy figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral. Továbbá a szenzoros érzékenység gyanúja is felmerülhet, melyet általában gyógypedagógusok vagy pszichológusok segítségével tudnak felderíteni. Ezt mozgásterápiás eszközökkel általában jól lehet fejleszteni. Viselkedésterápiás eszközökkel pedig megtanulhat a kisfiú is és Önök is olyan technikákat, amelyek segítségével némileg kontrollálhatóvá válnak ezek a tünetek, és megelőzhetőek az állapota miatt esetlegesen később kialakuló szorongás, szégyenérzet, társas beilleszkedési nehézségek. Szülőkként is tájékozódhatnak megfelelő könyvekből (pl. magyar nyelven: Tárnok Zsanett: Tic-taktika) és az interneten is találhatnak videókat, olvasnivalót a témában. Azzal, hogy komolyan veszik a tüneteket, és igyekeznek segíteni kisfiuknak nagyon sok kudarcélménytől óvhatják meg, és közös erővel az iskolakezdésre már sok új, segítő technikát is elsajátíthatnak, hogy minél gördülékenyebben menjen majd a beilleszkedés az új környezetbe.