A kérdés
Nem az én problémám, mégis az enyém. A legjobb barátom súlyos testkép zavarral rendelkezik. Még 13 és 14 éves kora között diagnosztizálták nála az anorexiát, eljárt vele pszichológushoz, két hónapra rá abbahagyták a kezelést, mivel az állapota javulást mutatott. Most 22 éves és még mindig testkép zavara van. voltak idők, amikor stagnált az állapot, volt rosszabb és jobb időszak, de változatlanul benne volt és van. Az elmúlt hónapokban egyre rosszabb az állapota, egyre jobban kerül bele ismét a betegségbe. Pszichológushoz nem hajlandó menni, mivel nagyon sok negatív tapasztalata volt eddig és úgy gondolja, soha sem segített rajta egy sem, mindig rajta múlt egyedül a megoldás. Kétségbe ejt az állapota és nem tudok kitől tanácsot kérni.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, azért nehéz a levelére válaszolni, mert nem derül ki belőle, hogy miben nyilvánul meg az, hogy a barátja most nagyon nincs jól. Pedig ez fontos, mert ettől (is) függ, hogy mennyire sürgős, hogy történjen valami. Különben a 13 éves korában történt 2 hónapos kezelés feltételezhetően arra volt alkalmas, hogy az anorexia evési tünetei enyhüljenek, hogy a közvetlen testi veszély elháruljon, nehezen képzelném el, hogy a mögöttes lelki okokra is sikerült megoldást, feloldást találni ennyire rövid idő alatt. Az akkori, és a mostani testképzavar többféle pszichológiai állapot velejárója is lehet, többféle komplex lelki háttere lehet. Ha most a barátja keményen koplal, sokat fogyott, vagy hízott, vagy extrém mértékben sportol, vagy gyakran hánytatja magát, akkor a testi egészsége közvetlenül is veszélyben van. Ebben az esetben arra volna jó rábeszélni, hogy - addig is, míg a háttérben lévő pszichés problémák nem enyhülnek - menjen el egy orvoshoz, dietetikushoz, és beszélje meg vele, hogy az étkezéssel, sportolással milyen minimális alapszabályokat kell betartani a testi egészsége érdekében. Persze ez így csak egy átmeneti biztonsági intézkedés, mert a lényeg nyilván mélyebben, nem is testi, hanem érzelmi, gondolati szinten van. Ha a barátja már több tapasztalatot is gyűjtött pszichológusokkal, akkor ez azt jelenti, hogy vannak ismert lelki problémái. Ezekkel kell foglalkozni. Az rossz hír, hogy hallani sem akar pszichológus felkereséséről, mert nehezen elképzelhető, hogy egy majdnem 10 éve fennálló evészavar külső segítség nélkül helyrejöhetne. De hátha tévedek. Ha a barátja meg van róla győződve, hogy minden megoldás rajta múlt eddig, akkor arra volna őt érdemes rábeszélni, hogy a régebben működött megoldásokat vegye elő, és abból kiindulva keressen stratégiát a jelen helyzet kezeléséhez. Önnek főleg abban lehet szerepe, hogy - nem túl erőszakosan, hogy ne keltsen nagy ellenállást - igyekszik őt rábeszélni, hogy ne nyugodjon bele a problémába, keressen megoldásokat. És kicsit puhíthatná pszichológus-ügyben is: sokszor nem kellemes pszichológushoz járni, különösen egy anorexiás embernek nem (akinek extra nagy szüksége van arra, hogy a saját kezében tartsa a kontrollt), de ez nem okvetlen annak a jele, hogy a pszichológus hibázott (mint ahogy fogorvoshoz sem azért járunk, mert kellemes....). És mondanék egy meglepő dolgot: abban is látnék fantáziát, hogy Ön keressen fel egy pszichológust azért, hogy tisztábban láthassa azt, hogy ebben a helyzetben miért vállalhat és kell vállalnia felelősséget, és miért nem, mi mindent tehet, és mi az, amit nem érdemes. Üdvözlettel: Biró Eszter
