A kérdés
15 évig éltem társfüggőként egy bejegyzett élettársi homoszexuális kapcsolatban. A párom elhagyott. Nem volt semmilyen szenvedély betegsége. Csak mindig attól rettegtem, hogy elhagy és egyedül maradok, ezért mindig az ő kedve, kívánsága szerint tettem. 65 évesen képtelen vagyok kiutat találni a magányomból. Egész életemben párkapcsolatban éltem. Egyedül nem találom a helyem az életben. 65 évesen már szinte lehetetlen új párt találni. Minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Képtelen vagyok egyedül élni, mert mindent értelmetlen érzek.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Tamás! Sorai alapján már rendelkezik rálátásokkal saját működésmódjával, párkapcsolati dinamikájával kapcsolatban. Ez egy jó alap lehet ahhoz, hogy az előző kapcsolat elengedési folyamatán keresztül a későbbiekben új, jobban működő alapokra építhessen bármilyen emberi kapcsolatot. Az elválásnak lehetnek fájdalmasabb fázisai, ezek nem tartanak örökké, egyszerűen csak meg kell őket élni az újrarendeződés részeként. A kapcsolat lezárásának része a kapcsolati tapasztalatok integrálása is. Mit tanult Ön belőle, mi az, amit tovább vihet, mert jól működött és mi az, amiben a továbbfejlődés fontosságára derült fény? Csak önmagára fókuszáljon ezekben a kérdésekben, hiszen Ön a kiindulópontja minden kapcsolatának. Ehhez a belső folyamathoz higgye el, nagy segítségére lehet az egyedül töltött idő. Csináljon olyan tevékenységeket, amelyek örömmel töltik el, ismerje meg jobban önmagát mint kerek egész lényt. Ki lakozik a társfüggő szerep mögött? Milyen élmények várhatnak Önre a magányérzeten túl? Mi az az erő, ami megmozdult Önben levele írásakor és amely az Ön javáért, boldogságáért cselekszik? Megfogalmazásához még egy gondolat: ameddig táplálja azt a hitet, hogy ez vagy az lehetetlen, erre vagy arra képtelen, addig nagy eséllyel ezeket a hiedelmeket fogják tükrözni a tapasztalásai. Érdemes tudatosan a "lehetséges" és a "képes vagyok rá" verziókat erősíteni magában gondolatok szintjén is. Üres mantrázás helyett persze fontos, hogy belül, a szívében is elhiggye magáról, hogy méltó a pozitív tapasztalatokra és életkortól, nemi identitástól, múltbéli tapasztalatoktól függetlenül megérdemli a boldogságot. Sőt a valódi szeretetet is megérdemli, mely mentes a függőségi játszmáktól. Hogyha úgy érzi, külső segítséget is igénybe venne a továbblépés útján, forduljon a Pszichológuskereső valamely szakemberéhez, az önismereti munka biztosan a javára fog válni. Minden jót kívánok szeretettel, Balogh Nikolett