A kérdés
Tisztelt Szakértő! 45éves férfi vagyok a párom 25éves. 5éve ismerkedtünk meg s azóta született egy csodálatos gyermekünk! A problémák utána kezdődtek folyamatosan távolodott el tőlem pedig én a világon mindennél jobban szeretem állítólag túl sokat vártam el tőle nem voltam ott amikor kellettem stb stb de ez szerintem nem fedi a valóságot! Szerintem inkább a gyermek miatt lett nagyon kevés ideje s az a gond nem tud úgy elmászkálni bulizni mint eddig! 3hete elköltözött a 2.5éves kisfiunkat úgy osztjuk meg 2-3nap itt 2-3 nap ott én nagyon szenvedek mert szeretem még mindig! Sajnos odáig jutott a helyzet én vagyok számára az első számú ellenség normálisan már nem is szól hozzám, mondtam neki így hogy tudunk akkor gyermeket nevelni..... Szeretném feltárni ő hogy jutott idáig s mi lenne a legjobb a gyermek szemszögéből felajánlottam , hogy fizetem a pszichológust csak menjen el beszéljen vele mert ez így nem normális! Ön hogy látja mennyi időre lenne szüksége mennyi beszélgetésre önnel....én szívesen elviszem s ha kell bemegyek én is! Tisztelettel: Szakály ZoltánA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zoltán! Levelét olvasva átérzem a helyzet nehézségeit, érzelmi súlyát, mely most Önökre nehezedik. Sok pár megy keresztül hasonlóakon az első gyermek születése után, mint most Önök. Ilyenkor sok korábbi sérelem jöhet elő, vagy kialakulhatnak újabbak; hiszen a kapcsolat egy új életszakaszba lépett, új életfeladatokat kell megoldaniuk. Rendszerszemléletben gondolkodva azt javaslom, párkonzultációs, párterápiás lehetőséget keressenek fel együtt közösen. Fontos tudnia, hogy nem a párja jutott el egyedül eddig a pontig, hanem ketten együtt jutottak el a különválásig. A párjának és Önnek is nehéz volt az eddig vezető út és az elmúlt 3 külön töltött hét. Soraiból mégis azt érzem, értetlenül áll a történtek, indokok előtt. A feltárásra váró kérdések: Hogyan, miként hatottak úgy egymásra a párjával az együtt töltött 5 év alatt, ami a párja elköltözéséhez vezetett? Mi minden történt Önnel, a Párjával és közösen Önökkel, mint párral a gyermekvállalás körül? Kinek mi hiányzott, mi fájt? Van-e motiváció az újraközeledésre mindkét félben? Ha nincsen, hogyan lehet szülőpárként jól együttműködni, ha már a párkapcsolat véget ért? Közös gyermekük érdekében együtt kell a folytatás, vagy a lezárás mellett dönteniük és annak lehető legjobb kivitelezésébe együttműködniük. Felhívnám figyelmüket, hogy egy 2,5 éves gyerek számára a stabilitás rendkívül fontos! Ő most ismerkedik a szavak világával, szobatisztasággal. Számára ez egy igen intenzív fejlődési időszak, amiben fontos, hogy kiegyensúlyozott háttér támogassa. A különköltözés egy érthetetlen, bizonytalan, igen megterhelő helyzet lehet gyermekük számára, ráadásul nem elég, hogy szülei között feszültségek vannak, még az alvóhelye sem ugyanaz minden nap! Alvóhelyének érdemes a megszokott helyszínt meghagyni, vagy átszoktatni az új lakásba, de semmiképpen sem jó megoldás a "cserélgetés". Gondoljanak bele Önök hogyan viselnék, hogy 2-3 naponta teljesen kiszolgáltatva más döntésének máshol kellene aludniuk... Párkonzultáció során a szakemberek tudnak segíteni a gyerek és az Önök számára megfelelő megoldások kidolgozásában. Üdvözlettel: Kiss-Nemes VeronikaKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz