A kérdés
Tisztelettel üdvözlöm Önöket! Gyakorló nagyi vagyok, van egy gyönyörű, okos 2 éves kisfiú unokám, akivel sikerült egy bizalmon alapuló, szeretetteljes kapcsolatot kialakítani. Pedig nem volt könnyű. Örülök, ha két hetente láthatom, akkor is csak pár órára. De még ezzel is megelégednék, ha a kicsi élet körülményei megfelelőek volnának. Nagyon szeretem a kis menyemet, de sajnos iszonyatos kosz és rendetlenség uralja a lakást ahol élnek. (A konyha, mosogató, fürdőszoba, WC RAGAD a kosztól rászáradt ételtől a mosatlan edénytől stb.) A szoba tele van ilyen-olyan ruhával, szeméttel)A menyem most várja a második babát, szerintem terhességi depressziós, mert elég nehezen tudok vele kommunikálni, azt mondja állandóan fáradt. A fiammal sem tudok beszélni a helyzetről, azonnal hárít! Segítséget nem fogadnak el, és sajnos szakember segítségét sem kérik. Én kérhetem pl. védőnéni segítségét? Hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Megszakad a szívem, hogy így él a kisunokám! Kérem segítsenek! TündeA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Nagymama! Érthető az aggodalma, hiszen hamarosan két kis fejlődő szervezet lesz majd a kifogásolható tisztasági állapotú lakásban. Az a kérdés, hogy ez mennyire súlyos szintű? Például koszosak-e a gyerek ruhái, piszkos edényből kap-e enni, biztosítottak a tisztálkodáshoz megfelelő körülmények? Úgy tűnt, a fiával nem indult el érdemi kommunikáció. A terhesség során gyakoriak a hormonális ingadozások, melyek bágyadtsághoz, levertséghez, aluszékonysághoz vezetnek. Elképzelhető, hogy ez kihat a menye háztartásbeli aktivitására is. Az a kérdésem, hogy a terhessége előtt is ilyen volt-e a helyzet? Már az első gyermek születése után tapasztalták ezt az elhanyagoltságot? Kezelték valaha? Milyen segítséget kapott rá környezetétől? És most milyen odafigyelést kap? A menye családja, édesanyja, közeli ismerősei tapasztalnak-e nála hasonló problémát? Az örömtelenség, az érdeklődés hiánya, a súly ingadozása, az alvási zavarok, étvágytalanság, szexuális problémák, öngyilkossági gondolatok, energiátlanság, bűntudatosság érzése, gyenge összpontosítási képesség - nagy vonalakban ezek a depresszió tünetei. Kérdés, hogy ezekből mennyit tapasztalnak nála és milyen mértékben, valamint mennyi ideje áll fenn. Most először látja ilyennek a menyét, vagy már a múltban is előfordult? Az alábbi két tünet, tehát a nyomott hangulat és/ vagy az örömképesség, érdeklődés elvesztése teljesül, és a további felsorolásban szereplők közül 5 vagy több tapasztalható, akkor szakemberhez kell fordulni. Pszichoterápia javasolt. Emellett nagyon fontos, hogy a környezet aktív és megtartó támaszt nyújtson. Bármennyire is zavarja a kosz, látogassa meg minél többször a menyét, nem szabad sokat egyedül hagyni. Beszélgessen vele, de semmiért ne tegyen neki szemrehányást. Bátorítsa, hogy az újabb anyai örömökkel járó izgalmakat ügyesen fogja kezelni. Az anya tartja a babát, a környezet tartja az anyát - van egy ilyen mondás, és most tényleg erre van szükség. Felmerülhet a kérdés, hogy terápia során, gyógyszereket kaphat. A magzat védelmében csak igen súlyos pszichés zavarok esetén indokolt az ilyen jellegű beavatkozás. Fontos viszont a vitaminokban gazdag étrend összeállítása, a C- és B vitamin komplex szedése, illetve az egyes homeopátiás készítmények hasznosak lehetnek. Utóbbiak nem károsítják a magzatot, viszont a kezeletlen terhességi depresszió kifejezetten árthat a fejlődésének! A terhesség alatti depresszióhoz gyakran külső körülmények járulnak hozzá. Milyen a párkapcsolat minősége aktuálisan, tervezték-e az úton lévő babát, hogy fogadták a hírét, szociális- és anyagi körülmények terén rendben vannak-e? Ezeket érdemes mérlegelni. A védőnőnek meg lehet említeni a problémát, de csak segítő jelleggel első körben, mérje fel ő is helyzetet, mennyire látja veszélyeztetőnek a gyerekekre nézve. Amennyiben súlyos elhanyagolás merül föl, a védőnő is megteheti a jelzést a családsegítő felé, mely egy alapellátásba vételt és/vagy védelembe vételt vonhat maga után. Abban egyetértünk, hogy a rend és tisztaság feltétlenül fontos a gyerekek megfelelő fejlődéséhez. Mérlegelje a fentiekben elhangzottakat, és igyekezzen minél jobban bevonni a fiát. A hárítás is egyfajta megküzdés. Érdemes lenne beszélgetniük arról, hogy mivel fél szembenézni... Remélem hasznosnak ítélte meg a kapott tanácsokat, és segíthettem Önnek. Sok erőt és kitartást kívánok a továbbiakban! Üdvözlettel: Barkász Heléna, klinikai szakpszichológus.