A kérdés
Kedves Pszichológusok! Már lassan 2éve bulímiás vagyok, nagyon sokszor próbáltam leszokni, de nem sikerült. Viszont pár hete a napi kalóriaadagom 200-300kcal. Akkor kezdodott nálam a bulimia amikor elkeztek veszekedni a szüleim, azóta is csak veszekednek, úgy volt hogy el is válnak, de mégsem váltak el. Nagyon súlyos onertekelesi problemaim vannak, és mindig buntudatom van ha valamit eszem, mégha csak egy almarol is van szó. Már nem szeretnék így élni, és szeretnék segítséget kérni. Remélem lehet valahogy segíteni ezen a betegségen. Előre is köszönöm a választ. FanniA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Fanni, ahogy írja is, az evészavaroknak mélyebb érzelmi hátterük van, ezért van az, hogy a leszokás vágya önmagában nem elég. Az nagyon jó és fontos, hogy változtatni akar. És az is nagyon jó, hogy látja az összefüggést az életének az eseményeivel is, és a saját érzéseit is megfigyeli. A napi 200-300 kalória veszélyesen alacsony mennyiség, ami részint az egészségét (főleg a szívműködését) súlyosan veszélyezteti, részben pedig az éhezés a falásrohamokra is hajlamosítja Magát. Vagyis nagyon igaza van, lépni kell. Budapesten a következő helyeken kaphat segítséget: http://nygy-opai.hu/altalanos-informaciok/betegellatas/ambulanciak/186-eveszavarok-szakambulancia, és http://magtud.semmelweis.hu/gyogyitas-10/szakrendel. Az a javaslatom, hogy ne magánrendelésen, hanem ezen helyek valamelyikén kezdje a segítségkérést, ugyanis pszichológiai vizsgálatok mellett orvosi vizsgálatokra is szükség lehet, amit magán pszichológiai rendelőben nem tudják elvégeztetni. A fenti linkeken elérhető kezelő helyeken komplex ellátás van, ahol mind orvosi, mind lélektani szempontból is tudnak segíteni. Az első nagyon fontos lépéseket már megtette azzal hogy felismerte, hogy ez betegség, nem pedig pusztán egy rossz szokás, amiről csak úgy le lehet szokni. Hamar keressen segítséget, mert a jelenlegi koplalás ténylegesen veszélyes. És igen: LEHET segíteni ezen az állapoton. Üdvözlettel: Biró Eszter
