A kérdés
Jó estèt! A gyerekem règóta szivacsot eszik titokban.Ebben kèrnèm segítsègèt. Előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Szülő! A jelenség neve: pica (ejtsd: pika). Ha utána szeretne olvasni, erre a szóra érdemes rákeresni az interneten. A pica általában kisgyermekkorban figyelhető meg, lényege: nem élelmiszer - gyakran föld, festék, forgács, vakolat, vagy akár szivacs - rendszeres evése. Előfordul, hogy felnőtt korban is fennmarad. Vannak, akik ellenállhatatlan vágyat éreznek pl. szappan vagy hintőpor fogyasztása iránt. Fontos lenne tudni, hogy mennyi idős a gyermek, és hogy fennáll-e egyéb mentális, viselkedési probléma az ő esetében. A pica általában egy komplex problémahalmaz része, de az is előfordul, hogy nem. Első körben mindenképpen a gyermekorvoshoz kellene fordulni. Arra gondolok, hogy talán kellemetlen az Ön számára egy ilyen témát felhozni az orvosnál, hiszen esetleg Önök mint szülők hibásnak tűnhetnek fel, amiért a szivacsevést nem tudják megakadályozni. De higgye el, hogy mivel ez egy létező kórkép, a gyermekorvos már hallott ilyenről, és vélhetően komolyan fogja venni a helyzetet. Fontos tisztázni, hogy nem áll-e a szivacsevés hátterében tápanyaghiány: valamilyen nyomelem, vitamin hiánya. Az orvosi kivizsgálás tehát elengedhetetlen. Azért is, mert elképzelhető, hogy a gyermek az egészségére káros anyagokat fogyasztott és fogyaszt rendszeresen el. A szivacs bélproblémákat is okozhat. A pica veszélyes és egészségkárosító, nagyon fontos tehát a mielőbbi megszüntetése szakszerű orvosi vagy pszichológiai eszköztárral. Elképzelhető, hogy egy tápanyaghiány megszüntetése meg is oldja a problémát. Az is lehet, hogy gyermekpszichiátriai kivizsgálásra lesz szükség. Ha egyéb fejlődési jellegzetességekkel társul, akkor abban az irányban érdemes tovább gondolkodni. Ha gyermeke titokban eszi a szivacsot, akkor vélhetően tudja és érti, hogy ez nem jó dolog, mégsem tudja abbahagyni. Ebben az esetben aprólékos pszichodiagnosztikai feltárás és személyre szabott kognitív viselkedésterápiás kezelés szükséges, a gyermek életkorához és fejlettségéhez illeszkedően. Ezt gyermek-szakpszichológus végzi, érdemes lehet például a helyi Pedagógiai Szakszolgálatot felkeresni, de az első mindenképpen a gyermekorvos legyen, és ha ő szükségesnek látja, akkor gyermekpszichiátriai vizsgálat. Remélem, hogy hamarosan már tisztábban látják a megoldás felé vezető utat. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra
