A kérdés
Tisztelt Doktornő/ Doktor úr ! 14 éve élünk eggyütt a párommal, 2,5 éve megszületett az első gyermekünk. A gyermek születése óta,sajnos nem tudok annyira odafigyelni a férjemre mint eddig. A férjem 36 én pedig 32 éves vagyok. Időközben kiderült,hogy a férjem megcsalt egy 19 éves hölggyel. Ekkor elköltözött. Én még mindig szeretem a férjem de ő azt mondta,hogy a viselkedésemmel kiöltem belőle a szerelmet. Kb. 1,5 hete vagyunk külön és azt mondta,hogy ő így jól érzi magát,nyugodt stb.. viszont amikor beszélünk ideges és feszült. Amikor rákérdezek az újrakezdésre azt mondja,hogy amíg nem tud rájönni arra miért ideges amikor beszélünk addig ennek nincs értelme. Ő közben folytatja viszonyát a hölggyel és nem tudja mit érez iránta. Velem viszont rideg és visszautasító. Amióta tart a viszonya azóta mondja érezteti,hogy nem szeret,engedjem el,felejtsem el. Viszont olyat is mond,hogy lehet hogy 2hónap múlva ráfog jönni,hogy mégis csak velünk szeretne lenni. Ön szerint van esély az újrakezdésreA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Andrea! Az utolsó kérdésére válaszom röviden igen, van esély arra, hogy újrakezdjék a kapcsolatukat. De esély arra is van, hogy a szakítás végleges legyen. Meglehetősen tipikus, hogy a gyermek megszületése után az anya idejét, energiáját annyira leköti a pici, hogy az apa kiszorul, elhanyagolva érzi magát a családban. Előfordul, hogy a helyzetre válaszul az apa a külvilág felé nyit, és ott keres „vigasztalást”, megerősítést. Ott éli át, hogy ő is fontos, hogy tud még hódítani, a középpontba kerülni. Kedves Andrea, ne értsen félre, csak magyarázatot próbálok keresni, nem akarom Önt, de a férjét sem egyedül hibáztatni a kialakult helyzetért. Nem tudom, milyen jelzéseket adtak le egymás felé, kértek-e segítséget, amit a másik nem tudott, vagy nem akart megadni. Az, hogy a férje feszült és ideges, amikor Önnel beszél, jelezheti, hogy bűntudata van, de lehet válasz az Ön felől érkező sürgetésre, hogy ne csinálja ezt, térjen vissza a közös otthonukba. A jelen helyzetben is nagyon fontos lenne, hogy tudjanak egymással beszélni, de azt feltételezem, hogy a sérelmek, a megbántottság, az esetleges bűntudat, vagy kétségbeesés mind gátolják a kommunikációjuk hatékonyságát. Azt ajánlom, forduljanak szakemberhez, akár ezen az oldalon keresztül, vagy keressék fel a közelükben működő Gyermekjóléti Központot, ahol ingyenesen is rendelkezésükre áll a pszichológus. A szakember hozzásegítheti Önöket ahhoz, hogy eldönthessék, adnak-e újabb esélyt kapcsolatuknak, milyen elvárásaik vannak, azok mennyiben tekinthetők reálisnak, mikor, miként tudják esetleg új alapokra helyezve ismét felépíteni a családjukat, illetve segíthet kialakítani addig is, az új szülői szerepek jellemzőit. Hiszen Önök, felbonthatják ugyan a házasságot, de gyermeküknek továbbra is a szülei maradnak, apa és anyaként ezentúl is együtt kell működniük. A pszichológus adhat tanácsot abban is, hogy a talán csak átmeneti elválás alatt, a lehető legkevésbé rendüljön meg a gyermekük biztonságérzete, bizalma. Kívánom, hogy sikerüljön mielőbb mindhármuk számára elfogadható megoldást találni! Dr. Rostás Rita