Szeret/nem szeret?

A kérdés

Tisztelt Szakember! Augusztusban véget ért a 2 évig tartó párkapcsolatom, amiből másfél évig együtt is éltünk (mindkettőnknek ez volt az első tapasztalata az összeköltözést illetően). Az utóbbi fél évben hevesebbek lettek a viták a párom (26) és köztem (27). Végül egy utolsó, nagyon durva veszekedés feltette az i-re a pontot, kontroll-vesztett állapotban kezet is emeltünk egymásra sajnos (közrejátszott egy kis alkohol is, egy szórakozóhelyen voltunk előtte). Rá két hétre elköltözött, de akkor még kb. 1,5-2 hónapig ugyanazon a munkahelyen dolgoztunk, találkoztunk és minden nap beszéltünk, beszélünk is attól függetlenül, hogy én a közös albérletben maradtam és mivel jelenleg munkát keresek, nem tudok elköltözni, így még a segítségére szorulok (persze nyilván arra törekszem, hogy ez az állapot ne tartson sokáig). Az eltelt kb. 3 hónap alatt a kapcsolatunk úgy jellemezhető, hogy olyan, akár egy hullámvasút. Nagyjából átlátjuk már, mik voltak a problémák, hogyan jutottunk idáig. Ő a kapcsolatunk alatt nem mert megnyílni annyira, hogy elmondja, mik zavarták, mert azt hitte, ezzel fenntartja a békét, én pedig úgy éreztem, hogy nem szeret eléggé, elhanyagol, mivel gyakran számítógépezett. Az is természetesnek tűnt, hogy szinte minden időnket együtt töltöttük, nem nagyon jártunk el sehova a másik nélkül, pedig erre is szükség lett volna. Azt is sikerült kibogozni, hogy mindkettőnknek sok múltbéli sérelme van, leginkább a szüleink miatt, amiket kezelni kell, el is szeretne menni szakemberhez. Kicsit úgy éreztük, megrekedtünk, a munkánkat nem szerettük, stresszesek voltunk, engem is és őt is több kudarc érte. Sajnos ő labilisabb, én rendületlenül hiszek az újrakezdésben, hogy megoldhatjuk a dolgainkat, ő pedig hol hisz benne, hol nem. A szakítás óta gondolta már úgy, hogy végleg be akarja fejezni, mondván nincs értelme folytatni, majd nem tudta eldönteni, egy hete pedig nagyon állította, hogy ő is szeretné megpróbálni újra és hisz a közös jövőnkben, olyan szerelmesnek tűnt, akár a kapcsolatunk elején, de aztán pár nap alatt meggondolta magát, mivel volt egy kis nézeteltérésünk. Közölte, hogy nem hiányzom neki annyira és szeret, de már nem "úgy". Most megint azt állítja, hogy végleges a döntése, de közben egyáltalán nem támasztja ezt alá tettekkel, még a közös képeinket sem törli le sehonnan (apróság, de az előző kapcsolatai lezárásánál megtette mindig), beszél velem továbbra is, persze megint picit távolságtartóbb. Én nem tartom hihetőnek, hogy az érzelmek pár nap alatt ennyire megváltoznak és a lángoló szerelmes viselkedés pár napon belül egy kis incidens hatására ennyire az ellenkezőjére fordul. Számomra úgy tűnik, nagyon nagy problémái vannak és nem tudja eldönteni, mit akar valójában. Ezt egyébként ő maga is elismerte korábban. Nem tudom, mit lehetne tenni, nagyon nehezen tartanám be azt, hogy nem kommunikálok vele, pedig többen ajánlották, hogy az talán segítene. Azon is gondolkodtam, hogy egy nagy, őszinte beszélgetésre is sort lehetne keríteni, persze csak ha ő is belemegy, bár egyelőre lehet, hogy ezzel várni kellene. Családállítást, párterápiát is javasoltak, de ez szintén kivitelezhetetlen, amíg nem áll rá készen. Szeretném megmenteni ezt a kapcsolatot, mert nem látom úgy, hogy megoldhatatlan problémákkal kerültünk szembe, de lassan már fogalmam sincs, hogy én mit tehetnék ennek érdekében. Azt tudom, hogy a saját problémáit neki kell megoldania és a saját döntéseit neki kell meghoznia. Nem szeretnék erőltetni semmit, csak egy újabb esélyt adni kettőnknek. Előre is köszönöm a segítséget, tanácsot. Üdvözlettel, K. Viktória