A kérdés
Tisztelt pszichológus Hölgy/Úr! Férjemmel 26 éve vagyunk együtt, ebből 22 éve vagyunk házasok. Van egy 15 éves fiúnk. Én 16 a férjem 18 éves volt amikor összejöttünk, azóta is együtt vagyunk. A mai napig szerelemmel szeretem a férjem. Kb. 2 évvel ezelőtt éreztem először, hogy valami részéről megváltozott. Mostanra inább már csak olyan, mint egy jó barát. Az intim együttlétek száma legjobb esetben havi 1 alkalommra csökkent, akkor is inkább én vagyok a kezdeményező. Ő egyáltalán nem kezdeményez. Mindig én bújok hozzá, szeretgetem, részéről szinte egyáltalán nincs semminemű kezdeményezés. Állítása szerint Ő nagyon szeret engem, csak nagyon stresszes a munkája, emiatt nincs /szinte soha/ kedve a közeledéshez. Ezt a kifogást én már nem tudom elfogadni. Belefáradtam az állandó elutasításba. Többször próbáltam vele erről beszélni, hogy "miért nem kellek már neki", de nem nyílik meg, és csak azzal hárít, hogy egyszerűen fáradt és nincs kedve. Mit tegyek? Van még remény? Nagyon szertem!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Veronika, a kérdés, hogy szereti-e még a férje jogos, és leginkább csak Ő tudja megválaszolni. A szeretet nem egy konstans állapot, sokkal inkább a cselekvéseinkben látszik, mint az érzéseinkben. Amit lángoló szerelemnek élünk meg, az leginkább biokémiai reakció, viszont ami tettekben kötődik hozzá - a törődés, védés, segítségadás, odafigyelés, meghallgatás - az maga a szeretet. Amit Ön hiányol a kapcsolatból, az inkább a tűz, az intimitás, ami sokszor olyan lassan tűnik el a kapcsolatból, hogy csak akkor vesszük észre, amikor már nincs. De még ilyenkor is lehet segíteni. A stressz tényleg megterheli a kapcsolatokat, így ennek csökkentése, a munkaidő és terhelés átalakítása, a szerelemre fordítható idő felszabadítása önmagában is sokat segít. Az időn kívül a másikra való odafigyelés is segít. A férfiak sokszor nem mondják a bajaikat, magukba tartják, próbálják egyedül megoldani, mert az férfias. Ezzel persze maguknak és a kapcsolatnak is ártanak, de nem tanultak más módot a megbírkózásra. A nőknek kell megtanítani őket erre, kifejezve a saját érzéseiket, igényeiket, nem követelőzve, hanem pozitív formában. Van, amikor ez sem elég, és a párterápia segít, ha a férfi hajlandó bevonódni. A problémák ritkán szólnak csak az egyik félről, mindketten nyakig benne vannak abban, ahol tartanak. Ezért javaslom, hogy vegye rá a férjét a kapcsolat érdekében a párterápiára, hogy elmondhassa az igényeit mindkét fél, meghallgassák egymást, és segítséget kapjanak a megoldásban. Üdvözlettel, Dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz