skizofrén vagyok?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Köszönöm,hogy minden félelme ellenére mégis csak írt az oldalra. Mindig nagyon nagy előrelépésnek tartom azt, ha valaki segítséget kér és megfogalmazza a problémáit. Ez a fajta önmonitorozás a javára szolgálhat. A leírtak alapján nem mondanám skizofrénak, mert a diagnózis felállításához több tünetnek is meg kell lennie, amit a leírása alapján nem látok. A leírtak alapján nem látok hallucinációkat, téveszméket, szétesett viselkedést és beszédet vagy pedig egyfajta ürességet. Gondolom nagyon ijesztő lehet az, hogy tudatosan játszik a másik ember érzéseivel, ráadásul úgy, hogy tudja, hogy neki fájni fog. Azért érdemes lenne átnézni azt is, hogy mit gondol fájdalomnak. Érdemes lenne azt is átgondolni,hogy Ön mennyire sérül ebben az egészben és erről a sérülésről mi a véleménye, mi jut eszébe? Az a meglátásom, hogyha nem kezd valamit ezzel a problémával, akkor olyan mértékben sérülhet, ami viszont elindíthat jelentős személyiségtorzulást. Főleg saját maga miatt lenne érdemes ezt a dolgot komolyan vennie. Az egész leveléből egy mondat ragadot meg a legjobban:nem merek közel engedni magamhoz senkit. Az e körüli érzéseket nézze meg,mióta érez így, volt-e olyan élménye amit nem sikerült feldolgoznia és ezáltal elveszítette a bizalmát az emberekbe, akiket most generálisan meg szeretne büntetni. Az egész viselkedés mögött haragot érzek és azt jó ha tudja, hogy a harag ha nem használja konstruktívan, a saját élete mozgatórugójaként,akkor nagyon nagy rombolásokat képes létrehozni. A harag mögött pedig ott a félelem is,a félelemmel pedig sokszor átfestjük a valóságot, mert már a jövőt vetítjük előre, de úgy, hogy abban valamiféle fenyegető, tragikus, megoldatlant tárgyat látunk. Nagyon fiatal még, jó lenne, ha meg tudná osztani ezeket a félelmeket valakivel, márcsak azért, hogy megnyugdjon és ne a téves diagnózisokra használja energiáit. Sok fiatallal dolgozom együtt és számtalanszor tapasztalom azt, hogy nagyon intelligens, kedves emberek valamiféle feldolgozatlan történet, frusztráció következtében igen furcsa gondolatmenetekbe bonyolódnak, sokszor tervezik mások, de akár saját maguk fizikális megsértését. Akik mernek erről beszélni, (mert sokszor már csak akkor mernek, amikor nagyon nyomasztóak a gondolatok és félnek a megőrüléstől), meg tudnak nyugodni és újra visszatérnek azokhoz a tartalmakhoz, melyek építő jellegűek. Semmiképpen se tartsa ezeket a gondolatokat magába, keressen megfelelő szakembert ( iskolapszichológus, Pedagógiai szakszolgálat), mert nincs egyedül ezzel a problémával és van rá hatékony segítség. Kívánom, hogy sikerüljön felülkerekednie a félelmén. Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológus