Sírás ovodába menet.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Anyuka! Összefoglalójából úgy érzem, kislánya nagyon fegyelmezett, értelmes gyermek lehet. Az, hogy ő maga mondja, hogy hagyja ott nyugodtan, majd megnyugtatja magát, több dolgot jelez számomra. Egyrészt a gyermek képes kívülről látni önmagát, képes szempontot váltani, és arra is tud gondolni, hogy aktuális viselkedése milyen hatással lehet másokra. Másrészt úgy érzem, nagyon nem szeretne Önnek gondot okozni, szeretne Önnek megfelelni. Ez magas fokú azonosulásra utal. Valószínűleg nagyon szoros érzelmi kapcsolatban állnak egymással és nem jellemzőek Önök között konfliktusok. Ugyanakkor lehet, hogy kislánya többféle szorongásforrással szembesül napjai során, és talán a belső feszültség meghaladja azt a szintet, amit ő önállóan kezelni tud. Elképzelhető, hogy ő maga sem tudja megfogalmazni, mi az, amitől ennyire túlcsordulnak benne az érzések és az elválás miatti kétségbeesés. Valami miatt nagyon megviseli az a helyzet, hogy hirtelen Ön nincs ott vele. Lehet, hogy tudatos gondolatok szintjén örül a kistestvérnek, azonban van benne valami megfogalmazhatatlan félelem attól, hogy az anyukájához fűződő kizárólagos kötődését valaki vagy valami veszélyeztetheti. A kistestvér érkezése sokszor előhívja a szeretet elvesztésétől való ősi szorongást. Ezt azonban a gyermekek ebben az életkorban nem tudják megfogalmazni, nem is szükséges erről direkt formában beszélgetni. Természetesen fontos, hogy sok időt töltsenek együtt jó hangulatban, hogy a gyermek érezze az Ön jelenlétét, szeretetét, figyelmét. De azt gondolom, ezzel Ön is tisztában van. A gyermekekben sokszor egymásnak ellentmondó érzések kavarognak. Szeretne kistestvért, és ezt mindenki tudja is róla, de azért belül őrlődhet azon, nem fog-e majd háttérbe szorulni. Ezt ne úgy képzelje el, hogy ez szavak szintjén is megfogalmazódik a gyermekben. Lehet csak valami diffúz, nyugtalanító érzés, amit nem tud megosztani. Ha egyébként biztonságban érzi magát, akkor mindennel könnyebb megbirkózni, ezzel is, de azért sok gyermek hangulatát megterhelik ezek a tudattalan fantáziák, félelmek. Emiatt ugyanakkor bűntudata is lehet a gyermeknek, hiszen ő szeretne kistestvért. Az érzéseknek ezt a zűrzavarát azonban nem tudja kibogozni, megfogalmazni egy ötéves kislány. Úgy érzem, kislánya alapvetően nagyon jól kontrollálja az érzéseit, indulatait, gyakran talán túl jól is. Ha valóban a kistestvér érkezése nyugtalanítja, akkor ez a szorongás csak attól fog enyhülni, ha a kistestvér valóban megérkezik. Sokkal jobban félünk attól, amit nem ismerünk. Talán ha látja majd, hogy testvére lett, és mégis minden megmaradt körülötte, sőt, még a baba jelenlétével járó örömöket is megtapasztalja, akkor megnyugszik. A kézzelfogható, megtapasztalt, valóságos helyzetet már könnyebb kezelni. Számára inkább az ismeretlen, a bizonytalan lehet ijesztő, amit elképzel valamilyennek. Beszélgethetnének esetleg konkrét családi összefüggések nélkül arról, hogy az emberek időnként egymásnak ellentmondó érzéseket élhetnek át: haragudhatunk arra, akit szeretünk, vagy félhetünk attól, amit nagyon várunk. Esetleg kitalálhat, mesélhet ezzel kapcsolatos saját történeteket is a gyermeknek, olyasmit, amiben Ön a főszereplő. Az is lehet azonban, hogy a gyermeknek az óvodában adódott konfliktusa, ami miatt nem szeretne bemenni. Lehet, hogy valamelyik kis barátnője ijesztgeti, vagy bármi efféle. Hogy van-e ilyesmi, azt konkrét rákérdezéssel általában nehéz megtudni. Ha sokat vannak együtt, tevékenykednek, sütnek-főznek vagy bármi, aközben a legtöbb gyermek elkezd beszélgetni. Ön ilyenkor finoman terelgetheti kérdésekkel, hogy el tudja mondani, amibe esetleg magától nehezen kezdene bele. Ha bármi rossz történt az óvodában, érzékeltesse vele, hogy Ön mellette áll és megvédi, semmiképpen nem hibáztatja őt, és segít neki megoldani a nehézségeit. Nyugalmas napokat kívánok Önöknek, üdvözlettel, Nádasdy Nóra