A kérdés
Üdvözletem. 10 év együttlét után vége lett a kapcsolatunkan. Van 2 közös gyermekünk. Sokmindent megéltünk együtt, jót rosszat egyaránt. De mire kezdtünk volna egyenesbe jönni, (saját ház, jó munkahely, stb) addigra oly elhidegült tőlem, mert ugye voltak problémák, pl én nem vettem túl komolyan amit ő gondolt, illetve forditva.. Tehát ugy elhidegült hogy engedett egy másik férfi csábításának. Összejöttek. De a férfi pár együtlét után inkább a családját választotta. Sajnos ezt a volt párom nem tudja feldolgozni.. Ingerült, feszült, szorongás és pánikrohamos gyógyszert szed, viszont biztos hogy nem volt szakorvosnál. szeretem őt. Képes lennék bármire. Jo kapcsolatban maradtunk, de én nyilván vissza akarom kapni, de azt mondja hogy már nem szeret. Viszont látom, és érzem hogy segitségre van szüksége, de tőlem nem fogadja el, barátnői pedig nincsenek velem 1 véleményen, a gyógyszer is tőlük lehet. Nagyon szeretem, segiteni szeretnék neki, de ilyen téren nem nyit felém. Mit tehetnék?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves János,
Köszönöm, hogy megosztotta velem a helyzetét, már ez nagy bátorságra vall, hogy leírta ezen sorokat. Nagyon összetett és nehéz időszakon megy most keresztül, ami különösen megterhelő lehet, hiszen nemcsak a párkapcsolata, hanem a gyermekei érdekében is próbál megoldást találni. A párkapcsolati szakítás gyászfolyamatot tud elindítani bennünk, ami egy 10 éves kapcsolat után valóban nehéz főleg, ha Ön szeretné megmenteni a kapcsolatukat, volt párja pedig lezár ebben.
Azt látom, hogy mélyen törődik volt párjával, és szeretne segíteni neki, ami teljesen érthető. Ugyanakkor fontos, hogy a volt párjáról feltételezze, hogy ő képes a saját életét irányítani. Sajnos mi csak a saját életünket tudjuk élni, így feltenném Önnek a következő saját maga számára megválaszolandó kérdéseket, ami tisztázhatja Önben azt, hogy mit tehetne:
1. Mit érzek valójában a volt párom iránt? (Ezek az érzések tényleg szereteten alapulnak, vagy inkább a múltból eredő megszokás és kötődés határozza meg őket?)
2. Mi az, amit a kapcsolatunkban a legjobban hiányolok? (Ez az érzelem valóban a volt páromhoz kötődik, vagy inkább a családi egység és a stabilitás iránti vágyat tükrözi?)
3. Hogyan viszonyulok ahhoz, hogy a volt párom egy másik férfival lépett kapcsolatba? (Az érzéseim inkább a megbántottságon vagy féltékenységen alapulnak, vagy tényleg az ő boldogságát tartom szem előtt?)
4. Milyen hatással van rám, ha továbbra is azon dolgozom, hogy visszaszerezzem őt? (Ez hosszú távon segíti a saját lelki egészségemet, vagy inkább megakadályoz abban, hogy továbblépjek és saját boldogságot találjak?)
5. Mit jelent számomra, ha segíteni szeretnék neki, de ő nem fogadja el ezt a segítséget?* (Mennyire fontos számomra, hogy ő változzon, vagy hogy én változtassak a hozzáállásomon?)
6. Meddig vagyok hajlandó érzelmileg befektetni ebbe a helyzetbe? (Milyen jelekre figyelek, amelyek azt mutatják, hogy ideje lenne továbblépnem, vagy más irányba koncentrálnom?)
7. Mit tehetek most a saját érzelmi jólétem érdekében? (Hogyan tudok gondoskodni a saját lelki egyensúlyomról, függetlenül attól, hogy a volt párom elfogadja-e a segítségemet vagy sem?)
8. Milyen kapcsolatot szeretnék a jövőben kialakítani vele, ha nem térünk vissza egy romantikus kapcsolathoz? (Milyen formában tudok egészséges és támogató kapcsolatot fenntartani vele a gyermekeink érdekében?)
Üdvözlettel,
Liliána
Kiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz